Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

Mach: „Mi, szlovák nemzet már akkor beírtunk magunkat az új világ győzelmének könyvébe, amikor nyomban a kezdetben a német nemzet oldalára állottunk." Ki csodálkozik ezek után, ha Szlovákiát mint a nácizmus első európai mintatelepét kezelik, ünneplik és könyvelik el. A Grenzbote (1940. VII. 30.) az Essener Nationalzeitungot idézi: „Die Slowakei hat in freier Zusammenarbeit mit Deutschland in mancher Beziehung das vorweggenommen, was auch das künftige Zusammenleben der Völker Mitteleuropas kennzeichnen wird." A nemzetiszocializmus belépőjegyét Közép-Európában nagyon könnyű volt beszerezni. Egyetlenegy problémát kellett radikálisan elintézni: a zsidó kérdést. És Mach ezt az igazolványt minden skrupulus nélkül megváltotta: „Zsidó és szolgaság, ez tulajdonképp ugyanazt a fogalmat jelenti!'

4, definiál Mach (Esti Újság 1940. IX. 29.) Tiso, a katolikus pap, a kereszténységhez menekül argumentumért: „Ami a zsidókkal történik, nem keresztény dolog, mondják . . . Nekem ellenkezőleg az a véleményem, hogy csak akkor lesz leg keresztényibb állapot, amikor ügyüket teljesen elintéztük." A nürnbergi totalitás mint legkeresztényibb dolog! Mitszól ehhez a szlovenszkói magyar vox humana, mit a keresztény humanizmus? Azt, ami a kötelessége: vétót mond. Egyetlen vétót. Amikor a szlovák parlament egyetlenegy magyar képviselője személyében nem szavazza meg az embertelen törvényt. „Der Herr Graf stimmte nicht mit" — pellengérezi a történelmi tényt a Grenzbote (1942. V. 19.), és idézi a Gárdistát: „Hogy minden képviselő igennel fog szavazni egyetlenegy kivételével, az biztos volt. Aki nem szavazott, az egyedül Esterházy képviselő volt... A gárdisták a parlamenti ülés után felkeresték szerkesztőségün25* 387