Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

csak egy kérdés izgatott: mi lesz a szlovenszkói vox humanával? Dugva, rejtve menesztettük külföldre hangunkat, hogy onnan hasson, gyógyítson, erősítsen és em'ékeztessen: ,,Amikor Szlovenszkóba csöppentünk, a világháború poklának, az embertelenségnek voltunk az áldozatai. Amikor most a szlovenszkói magyarság nagy része Magyarországhoz került: az antihumánum politikai koncepciója zsebelte be a hálát. Ki magyar tud azonban ennek a ténynek örülni? Ez nem a vox humana törvénye, ez a fasizmus hatalmi szervezettségének politikai sakkhúzása. Danausi ajándék: Timeo Danaos et dona ferentes ... A szlovenszkói magyar szellemiség, mely a vox humana jegyében született, erősödött és hatott, danausi ajándékképp ágyazódott bele Magyarország politikai életébe, hamis előjeggyel, zsákbamacska tartalommal. Mi nem ezt akartuk." (Korunk 1939. febr.) Mi nem ezt akartuk. Mi többet, nagyobbat dédelgettünk. Megloptak, megcsaltak, bennünket, csak a hitünk maradt, a hűségünk és makacsságunk, mely úgy kapaszkodott ebbe a diluviális fasiszta rétegek alá került szlovenszkói magyar vox humanába, mint egyetlen és utolsó mentőhorgonyba. Mint csodát hívtuk és invokáltuk: „Hiszek a csömör biológiai törvényében, minden egészséges szellem logikus erkölcsi funkciójában az óriásira duzzasztott percemberkék sorsgabalyító apokaliptikus korában. Hiszek a nagy magyar csömörben, mert hiszek a szlovenszkói szellem missziójában, mely ideig-óráig vakvágányra futhat, de el nem múlhat. Hiszem a csoda nagy realitását, a szlovenszkói szellem feltámasztó és megtartó ereiét, munkánk igaz gyümölcsét, a vox humana töretlen szuggesztióját: Kelj föl és járj!" (uo.) A szlovenszkói szellem ma a vádlottak padján ül. A vox humana, születési élményének földjéről száműzetésre ítélve, missziójának lehetőségétől és folytatásától megfosztva, légüres térben lóg. Bűnhődik. A vádirat szerint a szlovenszkói magyar kisebbség volt 378