Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - IV. A kritika árnyékában

Kezdetben volt a kritikus. És ez baj volt. Egy irodalom, mely nem bírja el a kritikát, megemészti vagy prostituálja a kritikust. Ha pedig nem tudja, akkor kiközösíti. A kritikust tehát megtették „remetének": kívülállónak, és elkeresztelték „Szlovenszkó Rémének": emberevőnek. A tendencia kezdettől fogva egy volt: távolságot szakítani az irodalom és a kritikus közé; úgy tenni és úgy cselekedni, mini ha nem lehetne egymáshoz lényeges közük. A szlovenszkói magyar irodalom és a kritikus, aki volt kezdettől, két különböző dolgot kezdtek jelenteni: nem találkozhattak. A szlovenszkói magyar irodalom fejlődése ennek megfelelően . . . kritikán kívüli ... És mégsem hallgattam, és mindig és újra nekivágtam ennek a vigasztalan bozótnak, de az ellenfél erősebb volt, és az undor hatalmasabb. El kellett hallgatnom ... A szlovenszkói magyar irodalom . . . 1929 januárjában a pozsonyi törvényszék tárgyalótermében döntő győzelmet aratott a kritikus felett. A kritikust, aki ezt az irodalmi komédiát huszonöt bot büntetésre értékelte, becsületsértésben és rágalmazásban marasztalták el. A pozsonyi bírósági ítélet így lett a huszonöt botos irodalom menlevele; és itt és így kötöttek útilaput a kritikus talpára. Az útilapu azonban nem ez a bírósági paragrafusítélet, nem ez a jogi megbélyegzés volt. Az elhallgatás logikus következménye volt annak a síri csöndnek, mely ezt az ítéletet nyomon követte. Az ítélet csak a szlovenszkói magyar szellemi élet igenlő hallgatásával emelkedett jogerőre. A Rémet elintézték, és ezt a tényt mindenki boldogan tudomásul vette. (Csupán a határon túl a Korunk ban jelent meg egy glossza Szalatnai Rezső tollából: A dilettáns taxamétere címen.) Ezt a nyugtát, ezt a köszönetet, ezt a fellélegzést csak hasonló ellennyugtával lehetett tudomásul venni. A szlovenszkói magyar irodalom elérte célját: a kritikust elhallgattatta . . . Azóta évenként legalább egyszer felharsan a kiáltás, mely a kritikust reklamálja, és név szerint külön kiemelve: e sorok íróját. Farizeusszólam. A szlovenszkói magyar irodalom légüres térben fejlődik, egy önelégedett atmoszférában, melyet megzavarni minden bizonnyal ma is csak „becsületsértéssel és rágalmazással" lehet. Sem pénzem, sem kedvem hozzá. Fontosabb dolgok is vannak a világon, és a szlovenszkói magyar irodalom nagy része -ezeknek a fontos dolgoknak a kikerülése, elhanyagolása, elhallgatása ... A kritikus, aki volt már 363