Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - IV. A kritika árnyékában

írásom!) . . . akkor a bennem felgyülemlett antisematizmus azonnal szót kért: veszélyt tudatosított. A sematizmus romboló hatását, fertőző továbbterjedését kellett meggátolni, hogy ne válhasson idült állapottá, kényelemmé vagy érelmeszesedéssé, és főképp ne lehessen belőle se sablon, se kaptafa. És ezt a költőknél és a költészettel kapcsolatban kellett a legjobban hangsúlyozni, ahol a szubjektív tényező döntő jelenléte már önmagában is sematizmusellenes hatóerő. Ezt az erőt kellett felszabadítani, ezt a tényezőt kellett felmutatni, ezt a pluszt kellett erősíteni. Ezért kellett az antisematizmus, az antitoxin. Ezért kellett a szigor, az operáció. De még így is szeretet és féltés vezette a metszőkést, hisz magam írtam akkor: ,,hinni szeretném, hogy fiataljaink felé eltaláltam a helyes útmutató hangot és gesztust, mely bírálat és biztatás is egyben." Az antitoxin bennem volt, védett, erősített, és kritikára képesített. Könnyű volt? Higgyétek el: nekem is nehéz volt, mert az ára szörnyű volt: életem legkeserűbb, legárvább évei tanúskodnak róla. IV A KRITIKA LEGENDÁJA A sematizmus elsősorban és mindenekelőtt a kritikát mozgósítja: a figyelmeztetést és pedagógiát, a vétót és a riasztást. Az antisematizmus indító lökése csak a kritika lehet. A sematizmus: az egyszeregy, a megállapodottság, a leülepedettség status quója. A birtokon belüliek kényelme és a kaptafa terrorja: a változatlanság csökönyössége és mindenáron való biztosítása. Itt az antitoxint csak a kritika jelentheti. Nem csoda, ha akadályai és akadályozói voltak, vannak és lesznek. Az itt lefolyt sematizmusvitának egy váratlan, de logikus elágazásaként, a kritika is a vádlottak padjára került. Érthető, hogy a sematizmus érdekeltjei vagy érintettjei és mindenekelőtt a sematizmusban elmarasztalt költők tiltakoztak és berzenkedtek a sematizmus sommás vádja ellen. Védekeztek, felhozták mentő körülményeiket, magyaráztak, 361