Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - II. Csizma az asztalon

tévedések is. Az a csehszlovák politika, amely az egyik oldalon haladó, előretörő, államosít, nagytőkét ver, a másik oldalon magyarokat üldöz, a fasizmus maradványát, a sovinizmust ápolja — az érthetetlen ellentéteknek ez a politikája okozza, hogy Fábry Zoltán és vele a szlovákiai magyar antifasiszták nagy múltú táborának világos látása megzavarodott. A többi mellett ez is a mai Csehszlovákia bűne!" (Szabad Nép "1947. febr. 9.) Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az egész büntető akciónak volt egy pozitív oka és indítója: a Horthy —Prónay —Gömbös —Jaross fasizmusért, a Szálasi-patológia kriminalitásáért és nem utolsósorban az „anyások", a szlovákiai magyar „őslakókat" is elképesztő, megbotránkoztató és elkeserítő viselkedéséért és gőgös hepciáskodásáért lakolni kellett, és az apropó — az épp kéznél levő — velünk és általunk adódott. A csizma sose kerül véletlenül az asztalra! De néha címet téveszt. így lettünk mi — a reakciós magyarság kiátkozott és legpotenciálisabb ellenlábasai, a magyar antifasiszta homogenitás — az összmagyarság bűnének hordozói. Mindig teherhordozók voltunk: vállalkozók és vállalók, minden emberséges újra és szociális harcra kaphatók: „újarcú magyarok", hídépítők és közvetítők, Horthy-ellenesek és Fucík-szövetségesek: szocialista vox humana. Valami minta, kísérlet, amit sose voltnak tudtunk és hittünk. Jócsik Lajost kell idéznünk: „Eszelősei lettünk emelkedett elképzeléseinknek. Birtokon kívül éltünk, és más népek gondjait is a nyakunkba vettük. Kisebbségi magyarok voltunk, és saját sorsunkon túl izgatott azok sorsa is, akik a kisebbségi helyzetet ránk kényszerítették. Van még egy példa erre a történelemben?" Balsorsunk egy balfogás eredménye volt: egy történelmi tévedés, egy önkényes személyi gesztus áldozatai lettünk, és erre már sok példa volt a történelemben. A mi esetünk nemcsak a benesizmus, de a sztálinizmus címszó alatt könyvelődött el: a személyi kultusz diktatórikusán először minket sújtott, de a tényleges és lényeges rehabilitációt — a törvényesített egyenjogúságot — valójában még ma sem értük el. A szocialista törvénytelenségek ártatlanjai, a sztálinizmus áldozatai elégtételt kaptak, de 1945 — 48 némaságba vert szlovákiai magyarsága máig sem kapott 352