Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - II. Csizma az asztalon

ségekben éreztetik hatásukat. A mikrokozmosz a makrokozmosz vetülete: egy csepp vízben is benne van a tenger, és a tengerszemekről szóló legenda nemcsak szép, de tanulságos is: a hegyi tengerszemek távoli óceánok tájfunviharaira a maguk kis, felizgatott hullámveréseivel felelnek. Nincs mérhetetlen nagy és mérlegelésre alkalmatlannak látszó kicsi. Az ember nagysága — a gondolat — azonosító realitás: az ember, a kis, eltaposható parány, világokban gondolkodik. A gondolat igaza nem ismer határt és korlátot. Veszélyessége épp azért minden reakciót egyformán mozgósít, de rendőr, finánc, spicli itt tehetetlen. ,,A gondolatokat fékezni, ezt a mesterfogást még semmiféle földi politika nem találta fel", mondotta Herder, Az emberi mikrokozmosz makrokozmoszt fog be és ezért megfoghatatlan, kinullázhatatlan. Költő a példája és igaza, csodája és valósága. A költő adekvát mértékegysége mindig a mindenség, a hegeli „organikus totalitás". Pontosabban: az ember a mindenségben, a kozmoszban. Amikor József Attila a mindenséggel méri magát, világot fog be: világgá nagyítja, sokszorozza, teremti önmagát. A költő a mikrokozmosz és a makrokozmosz összekötő, egyenlítő árama. A nagy és kis népek irodalmát nem a lakosság számaránya dönti el, de makrokozmosz-vonatkozása, világmondanivalója, világérték-viszonylata. Kis nép vagy közösség ugyanúgy része és részese lehet a világirodalomnak, mint a százmilliósok. A kis Norvégiának már majd száz éve van egy Ibsenje, a nagy Amerika viszont csak most tud egy O'Neillt és Arthur Millert felmutatni. A kis lah népcsoport egyetlenegy költőt termett, és ez az Óndra Lysohorsky nemcsak a berlini Internationale Lyrik sorozatban jelent meg, de legújabban Párizsban Seghersnél az Autour du rnonde és Silvaire-nél a Grands poetes Strangers sorozatban. Izland másfél százezer lakost számlál, és mégis van egy irodalmi Nobel-díjasa: Halidór Laxness. A magyar lírának a nagy népek költészetével való egyenrangúsága ma már egyre nyilvánvalóbbá válik. Sematizmus sose adhat világirodalmat. Nagy népek irodalmában a sematizmus nem okoz nagyobb bajt és zavart: felszívódik, elemésztődik. De a dogmatizmus révén az ártó folyamat egy ideig itt is eltarthat. A „sztálini korszak" szovjet irodalma — és főképp képzőművészete — ezt min345