Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja

A költészet: őrszerep. Életet, embert strázsál. József Attila ébersége éled fel bennünk: „milyen isten rémlik a teljes tájon?" „Gond és képzelet" tölt el bennünket: a gondot képzelet aktivizálja és az ördögi perspektívába belekap a gond. Az embertelenség új állomásához érkeztünk volna? Költő, író, ember ez eltévelyedésre hogyan, miként reagáljon? Eligazításul Arnold Zweig szavait kell ide iktatnunk: „Mi, haladó európai írók, akik végigszenvedtük két világháború súlyos éveit, megfigyelői és krónikásai voltunk számtalan emberi tragédiának, elítéljük a kínai vezetőket. A háború és a béke kérdésében elfoglalt álláspontjuk, nyilatkozataik és cselekedeteik csak elrémíthetnek és eltaszíthatnak mindenkit, akinek drágák a humanizmus eszményei, aki boldogságot és virágzást kíván az emberiségnek." A vox humana ma politikai érv: kinullázhatatlan tényező. Az antihumánum kínai rohama szinte kezünkbe játssza a vox humana tromfjait. Ahol nem az ember a legfőbb közösségi érték, ahol az ember csak egy légy életével vetekedhet, ott az embertelenség arat, a háború mai szörnylidérce: az antihumánum totalitása. A költészet viszont a humánum műfaja. A költői én első próbája, próbálkozása: a te, a mi. Ahol ez a viszonylat nem olvasható ki, ott nincs költészet. A költői „nagy magány" adekvát oldó kötése (e legszebb paradoxon!): a humánum. A „nagy magány": e felismerés elkötelezettsége. Ezért mondhatta Becher: „Az a felismerés, hogy az ember nem egyedül van a világon: a lényeges humanisztikus ismertetőjegy." A költészet az emberség dolga. A költő az emberhez méltó gond — a béke — névadója, helytartója, törvénye. J. R. Becher a költészet védelmében emelte fel a szavát, és ez a védelem egybeesett az emberiség emberségügyével: „A költészet védelmi vonala mindenütt ott húzódik . . . ahol magát az élethez való jogot, a mindenkinek emberhez méltó életjogát, ahol a békét és szabadságot kell megvédeni." Res poetica: res humana. Ez, ennyi a becheri alaptétel. Megdönthetetlen ars poetica, amíg költők vannak, élnek és lélegzenek e földön! A szlovákiai magyar költészet, a szlovákiai magyar irodalom — mely nem elkülönülés, sovinizmus, regionalizmus és provincializmus — csak a szocialista humanizmus, csak a vox humana szemlélete és magatartása lehet és maradhat. 341