Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja

adó, törvényszövegező, törvényadó. És ennél is több: ma­ga a törvény! József Attila Adyval demonstrál: „Verse törvény... mert virágzás, mert élet és örök." A költő: névadó. A vers: törvény. A nagy magányban óriásra nő a felelősség és ezzel a mű. Romain Rolland Clérambault']SL a háborús tömeguszítottság ellenszereként jelenti ki: „Minden ember, aki igaz, tanuljon meg egyedül maradni. . . egyedül gondolkozni. A többi helyett, sőt ellenére." A költő: helytartó; tiszte — el­nagyított hasonlattal élve — a pápáéval vetekszik. (Petőfi: „a költő az istenség szent levele, melyet leküld nagy ke­gyében hozzátok, gyarló emberek".) A költő mint hely­tartó köteles jól és igazán sáfárkodni talentumával és hitelével mindenkiért és mindenki helyett. Soha színdarab adekvátabb címet nem kaphatott volna, mint a nyugat­német Rolf Hochhuth drámája: A helytartó. Ez a világ­szerte oly nagy port kavaró, szenzációt, vitát és felháboro­dást verő színdarab egy helytartóról szól, aki hamisan, gyáván és hazugul sáfárkodott tisztével és hitelével: a rá­bízott talentummal és megbízatással. XII. Pius pápáról szól a darab, egy helytartóról, aki —• ellentétben elődjével, a Hitler ellen német nyelven ( Mit brennender Sorge: gyöt­rő gonddal) brévét szövegező XI. Piusszal — politikai opportunitásból, rideg számításból, a nácizmust „keresz­tes hadjáratként" akceptálón, tiltakozás, szó és mukkanás nélkül és így tudatos cinkosként falazott Hitler nép- és emberirtó fasizmusának, Auschwitz égetőkemencéinek. A költő — mint helytartó — nem gyávulhat el. A költő — az emberiség és emberség választottja — nem lehet embertelenség cinkosa vagy falazója, és így nem lehet mellébeszélő, másról beszélő. A költőnek ki kell mondania kora, pillanata megtartó igazságát. Költő itt nem hallgat­hat. A költő mint nagy magányos, a személyes bátorság, a személyi kiállás elkötele­zettje. Amit az esztétikai terminus attitűdnek nevez, az nem más, mint példázó magatartás, állásfoglalás. A z esztétikai fogalom erkölcsi tartalom nélkül semmis. Ahogy korunkban a pápa nem búj­hat a csalhatatlanság dogmája mögé, úgy a költőt sem hitelesítheti a diktátummá merevedett dogma. A dogma 330

Next

/
Thumbnails
Contents