Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Svejk védelmében

hazug, pusztuló világ az önmagát kiteljesítő és elveszejtő katasztrófában, az imperialista háborúban. Svejk az imperialista háború destruálója, leleplezője, a militarizmus robbantója; de reális adekvációja igazában a monarchia háborúja, az első világháború. Ennek talajából, légköréből, lehetetlenségéből, időszerűtlenségéből nőtt ki szervesen, és így csak azt likvidálhatta maradéktalanul. Hašek a monarchia háborújának történetírója: Svejk a történés hamisítatlan kreatúrája, koronatanúja és — aktora. Pozitív hős: negatívumok szigetelője, hatálytalanító]'a! Hašek realista, és Svejk nem túlzás. Svejk a jelenségek összefogója, láttatója. Nevetségességének mindig valóság az alapja. Ezért hat, és ezért cáfolhatatlan. Egyszer — Svejk contra Berchtold címen — már kimutattam, hogy a monarchia irányítóinak világa, a berchtoldi diplomácia — nevetségében, dilettantizmusában, felelőtlenségében, kisded úri játékában — túligazolta Svejket. De magával Hašekkal is dokumentálhatunk. A Szovjetunióban közben magyarul is megtanult Hašek, és a Vörös Hadsereg Roham című magyar és német nyelvű katonaújságját szerkesztette. Ennek 22. számában (1920) Egy K. u. K. kosfej cím alatt ezt olvassuk egy kadétról: „Ennek a K. u. K. (császári és királyi) trotlinak, félelmében, hogy Ausztriába csak mint közönséges polgári személy kerül haza, nincs más gondja, mint hogy szabályosan és nyíltan most is a csász. és kir. 7. gyalogezred kadétjaként jelentkezzen. Azt gondolja, hogy a volt hadifoglyok hazaszállításánál újra K. u. K. szerepet fog játszani. Ez a buta fickó elfelejtette, hogy legfőbb Hadura, Ö Császári és Királyi Felsége, Svájcban bérelt ki egy hotelt, és hogy Őfelségének most ugyanannyi az értéke, mint a K. u. K. kadétnak, azaz: semmi. És ha megtudja majd, hogy haza már nem mint K. u. K. kadét utazik, akkor a világ legszomorúbb pofáját fogja vágni, olyat, amilyet én még nem is láttam, és mint egy ma született ártatlan bárány fogja majd kérdezni: De miért változott meg így a világ? De miért nincsenek többé kadétok?" Hašek valóságot, történelmet vetített Svejkbe. Svejk alakja, hitele, nevetése rendíthetetlen, mert való és igaz. Realitás, ok, alap nélkül nincs nevetés, nincs nevetségesség. Ami nevetségessé vált, afölött a valóság ítélkezett. 268