Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Svejk védelmében

sebb negligálás az igenlés túlhajtásában. Švejk a legravaszabb paradoxon: igenelve tagad. Amit Svejk igenel, az visszavonhatatlanul — elveszett. Úgy igenli a háborút, hogy ezzel nyilvánvalóvá válik ennek lehetetlensége, megengedethetetlensége, embertelensége és — őrülete. A Svejkigenelte militarizmus nem más, mint a katonai hatóságok által hülyének igazolt baka nyugtázása, ámenje! Pokolian röhögtető konstellációban tükrözik egymást. A háború igazságát — őrültségét — adekvát módon csak a megtestesült hülyeség nyilváníthatja ki: Hašek antimilitarizmusának Svejk-inkarnációja. Svejk igenlő tagadása a legteljesebb ignorálás. Nincs köze, közössége az uralkodó társadalmat mozgató célokkal, tényekkel. Svejket e vonatkozásnélküliség segíti szerepében. A monarchia, tehát egy megingathatatlannak hitt történelmi képződmény, Svejk angyalin bárgyú mosolyának sugárzásában — semmivé olvad. A parancs, a törvény, a társadalom, a császár és a király, az egyház, a hadsereg és háború egyszerre értelmetlenné válik, mert nincs többé realitása, valóságalapja, nincs igazsága, joga és hitele. Svejk itt az idegen, a szinte már más csillagzatból való, holott ő az ősi, az elsődleges, a mindig jelenvaló: a nép! Svejkkel a kirekesztett nép jut szóhoz, tetthez, szerephez. Kívülálló, aki angyali mosollyal áll az arkhimédészi pont helyén, hogy egy elavult világot vessen ki sarkaiból. Idegen, és így semmi sem foghat rajta. Igenlése kell hogy tagadásba csapjon át, mert amit igenel, az kényszermuszáj: militarizmus, háború. Igenlő közönye: védőburok. Idegen dolgok csak így válhatnak nevetségessé, az ünnepélyességek frázissá és a nagy idők — hahotává. A hazugságleleplezés, a tarthatatlanságbizonyítás legmagasabb foka: a nevetés. Ami nevetségessé vált, az meghalt. De nevettetni csak az tud, aki biztos a nevetésben: a visszhangban. Az egyedülálló magányos nem nevettethet. Összecsengés, összetartozás kell: közös légkör. Közönség, visszhang nélkül nincs nevetés. A nevetés közösséget kíván. A nevetés kollektív tett: ítélet vagy felmentés. Svejkben és Svejkkel a nép nevet. A népegészség. A felszabadultság, a szabadság hahotája, a vaskosság röhejszárnyalása. Svejk a népmulattató, a népnevettető: népi hős. Szó és tett egyezése. Lélek a lelkűkből, vér a vérükből, fajta a fajtájukból, szó a nyelvükből. Hašek a kiskocsmák, 266