Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

sorjázás itt sosem szakad meg. E pillanatban Christopher Caudwellre lapozunk, az antifasiszta kombattánsra, az élte virágjában spanyol földön eleseit nagy reményű angol esztétára. A valóság és a költészet viszonyáról írt sorai mintha csak számukra fogalmazódtak volna. A valósítás mint a változni-változtatni ikerpár eredménye, kristálytiszta szövegezésben rögzítődik itt: ,,A költészet emóciói valóságos tárgyakra irányulnak és ez bizonyos sajátosságot kölcsönöz nekik. A valóság ott lebeg az ego víziójában. Ez annyit jelent, hogy a költészet konkrét és partikulált." Vagy itt van ez a megejtőn logikus gondolatsor: ,,Az energia mindig kifelé, a társadalmi környezet felé áramlik, az új percepció pedig mindig onnan áramlik befelé, mivel megváltoztathatjuk önmagunkat, megváltoztatjuk a világot; mivel megváltoztatjuk a világot, többet tudunk meg róla; mivel többet tudunk meg róla, megváltoztatjuk önmagunkat; mivel megváltoztatjuk önmagunkat, többet tudunk meg önmagunkról; s mivel többet tudunk meg arról, mik vagyunk, tisztábban látjuk, mit is akarunk." A költészetre vonatkozó kérdés most már nem lehet más, mint ez: „Miért van a költészetnek egyáltalán kézzelfogható tariaima? . . . Mi az oka annak, hogy az igazán nagy költészet nem olyan, mint a szélsőséges szimbolistáké? . . . A felelet: azért, mert a költészet a külső valósághoz való adaptáció. A világgal szemben tanúsított emocionális magatartás." A döntő szóhoz értünk: magatartás. A magatartás az író erkölcsi realizmusa. A realizmusviták nem véletlenül hozták felszínre — szinte szinkrónba — az „elkötelezettség" (engagement) kifejezést. Mi az írói elkötelezettség? A szellem és valóság erkölcsi azonossága, azonosulása. A valóság: kivédhetetlen provokatív tényező. A valóság — hiába tagadják — a legnagyobb inspiráló erő, és így a legelkötelezőbb állásfoglalás kiváltója. Az Ady formulázta „hadköteles századunkban" csak a valósággal és valóságban mérhető állásfoglalás lehet adekvát magatartás és azonos elkötelezettség. Aki hajnalt harangoz, új életet, háborúellenes állásfoglalást — tehát változást és változtatást —, annak a nap egészét, a valóság teljességét és teljesítését, az idő summáját: igazát kell vállalnia, és őrt állnia szakadatlanul és felváltatlanul, ha az „éjjel rendje" fenyeget és elárad. 254