Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

Jász Dezső által indított — vita kapcsán az Élet és Irodalomban épp e napokban vallanak az emlékezés melegével, a harc, a fiatalság utáni nosztalgiával a Kassai Munkásról a még élő főszereplők; és mi ezeket a sorokat ma — pironkodva — úgy olvassuk, mint akik csak most vesznek és vehetnek e fejezetről tudomást. Nekünk — nagy részünknek — erről az elsüllyedt irodalomról nem volt tudomásunk. Ezért fontos, hogy ez most Botka Ferenc munkája nyomán felmerül, és így beiktatható az egészbe. Csak e színfolttal válik — utólag is — teljessé az összkép. 1925-ben a szlovákiai magyar irodalom általam írt első, töredékké merevedett összefoglalójában a Kassai Munkásról és emigráns írócsoportjáról egy fia szó említést sem találunk. A Kúria, kvaterka, kultúrában e hiányt már csak egy lábjegyzettel tudtam — negyven év múlva — pótolni: ,,

Botka Ferenc kutatásai azóta felfedték a kommunista Kassai Munkás emigránskörének (Mácza János, Hidas Antal) nagy jelentőségét." A hagyományfeltárás — Botka nemsokára megjelenő Munfeás-monográfiájával — itt tényleg térképünk legfehérebb foltjait likvidálja majd. Annak idején hol voltunk mi, milyen messze ettől az írócsoporttól és annak maximális kommunista eszmeiségétől?! Akkoriban én még Van Goghot játszottam ki — Lenin ellen, de néhány év múlva (1924-ben) — amikor a Munkás emigráns írócsoportját rég kiutasították, és új szálláshelyük Moszkva lett — űrkitöltőn már az én nevem is feltűnt a Munkás hasábjain. Botka előszavában erről így ír: ,,Az irodalmi közlemények színvonala és száma erősen lecsökkent. A művészi munka zöme a még igen kis számban levő helyi, csehszlovákiai baloldali írók: elsősorban Földes Sándor és Fábry Zoltán vállaira nehezedett." Elsősorban? Kizárólag. Hisz Botka sem tud e periódusból több nevet felsorolni a később feltűnő Háber Zoltánon kívül. Három név. Semmi több! A szlovákiai magyar irodalom és a szocializmus egyezése egy hosszú folyamat eredményeképpen csak később, az Az Üt, a Barta Lajos szerkesztette Új Szó és a Magyar Nap hasábjain következett be. Az üzemi munkás nyugtája ]931. május elseje után íródott: ,,Ma történt először, hogy mi íizemi munkások egy elnyomott nemzeti kisebbség diákjaival együtt demonstráltunk. Ez a száz entellektüel, aki megtalálta a hozzánk vezető utat, mindennél igazabban 235