Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

virágzás lírai antológiájának Összeállítására. A terv sajnos nem valósult meg. És itt Győry, Forbáth, Földes, Morvay, Vozári után* sorrendben az a mintegy 15 vers következett, mely Mécset, az elherdálhatatlan költőt reprezentálta. Az idézetekből és az elmondottakból világosan következik, hogy létezik egy Mécs-költészet, egy Mécs-probléma. Ha nem így lenne, nem provokálhatott volna vitát. Mi a probléma? Egy eldöntetlen, megoldatlan, feloldatlan kérdéskomplexum. A Mécs-problémának mindig volt egy pozitív és egy negatív oldala, és így Mécs esete kettős magatartást provokált: védeni és támadni kellett, és sokszor egyszerre és egy gesztusban. A Mécsre való reagálás az ambivalencia tipikus példája: a helyeslés és elvetés sosem egyértelmű. Amikor dicsérni akarod, már ott kísért a támadásra ingerlő felület, ha úgy tetszik — a felületmegoldás. Amikor pedig támadják, úgy érzed, azért mégis van mit védened. Tisztázatlan helyzet ez mindenképpen, tragikusan szintézis nélküli, következetlen, megoldatlan. Életmű, melynek nincs sem biztos oldószere, sem reális kohéziója. „Semmi sincsen a helyén", mondotta róla egyszer Gaál Gábor. Mégis: van valami, ami letagadhatatlan érdem és feledhetetlen emlék. És ez a mi vagyonleltárunk tartozéka. Volt idő, amikor versében minden pontosan a helyén volt. Annyira, hogy — naivan hitelesítő szűzi tisztaságában — térben és időben kijelölhette helyünket és jövőnket. Mécs László a szlovákiai magyar irodalom elévülhetetlen tartozéka: a kezdet nélküle elképzelhetetlen, rekonstruálhatatlan. Kihagyása, átugrása, megtagadása: történelemhamisítás. Sokan, maiak, tájainkon, történelmünkön, kisebbségi sorsunkon kívül esők, ezt persze nem tudhatják, és azért nem is akceptálhatják. És így épp Méccsel kapcsolatban lép jogába a hagyományéltetés fontossága és kikerülhetetlensége. Csak ha kellő megvilágításba helyezzük a kezdő fejezetet, nyer értelmet a Mécs-vita. A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában nemrég megjelent A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája, 1919 — 1938. Ez a bibliográfia nemcsak pozitívumot rögzít, de negatívumról is tanúsko* Berkó Sándor versei akkor még nem voltak mind feltárva. 233