Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

alakulhat ki. A Kúria, kuaterka, kultúra bevezetőjében ez olvasható: „A szlovenszkói magyar irodalom kialakulása, fejlődése, színeváltozása az írók fejlődésével, változásával mérhető. Egymást növelték és hátráltatták. Annyira személyhez — íróhoz — kötött volt ez irodalom ténye és léte, hogy például egy Mécs, Földes, Győry, Forbáth és Vozári, egy Morvay, Tamás Mihály, Szabó Béla vagy Sellyei fejlődése vagy megtorpanása egyúttal az irodalom állapotát is jelezte." Az Irodalmi Szemle akciója — a lap természeténél fogva — persze nem lehet pontos, tervszerű, időrendet és meghatározott irányelvet betartó, folyamatos fejezetírás; a munkatársaktól függ, ki, hogyan, mikor és melyik portré vagy csoportprobléma megírására vállalkozik. Szalatnai Rezső, Győry Dezső lírai arcképének plasztikus megformálása után, a feledés mély kútjából Mécs László alakját és emlékét hozta a felszínre. És itt, ezen a ponton — e hagyományélesztő folyamatban — egy disszonáns visszhang — harsány áll j t kiáltva — hirtelen vétót mondott. Az Élet és Irodalom glosszaírója, (e-1), a leghatározottabban visszautasítja Mécs László „rehabilitálását", és a teljes elvetés logikájával nullázza ki a költőt, „aki nem létezik". Következésképpen: „ha valakit sem múltja, sem jelene nem igazol, minek ébreszteni már elfelejtett nevét . . . Van egyéb és fontosabb szocialista hagyománya is a csehszlovákiai magya^ irodalmi életnek, amit fel kellene fedezni". Ez a túlzó, türelmetlen beállítás természetesen nagy vihart kavart fel, és az Új Szóban Gály Iván — a legnagyobb nyilvánosság előtt — a probléma tisztázására, szinte döntőbírónak engem kért fel. Végleges ítéletet egyetlen ember nem hozhat, nem mondhat. Tisztem itt inkább a tanúé, a kortársé, aki a mának ismeretlen és elfeledett dolgokról vall. Az ítélet az idő dolga: író, költő mindig az utókor színe előtt áll. írót „rehabilitálni" vagy rehabilitációban megakadályozni nem lehet: ez a mű dolga, mely — akár akarjuk, akár nem — szemben az idővel, önmaga belső erejénél fogva, minden hozzáadás vagy kisebbítés nélkül vagy megnő, vagy megfogy. Mi a mában a magunk kommentálásával, csak az ítélet kimondásához szükséges adalékokat szállíthatjuk. Gály Iván felszólítása óta egyre kapom az olvasólevele231