Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Állatregény és fasizmus

nyelven beszél, és kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy még egy másikat is megtanuljon." És Szabó Béla ezt az állatnyelvet nem sajátította el hiánytalanul. A nagy lengyel földeposz (a Parasztok) szerzője, a szintén szabósegédből lett író, a Nobel-díjas W. St. Reymont utolsó műveként egy állatregényt írt: A lázadás. Alcíme: Történet az állatok felkeléséről. Nem egyféle állat lázadásáról van itt szó, hanem az egész állatvilág pártütéséről. Az indító, a szervező, a vezér azonban itt is a kutya. Magától értetődően: ő az embervilág bennfentese, a hűség megtestesítője, de titkok tudója is; a kutya simogatások, becézgetések és rúgások szubjektuma és objektuma. Rex, az urasági kutya az elkényeztetéstől a kirúgásig mindent átél az embervilágban. De nyomorúságában — alulnézetből — megismer egy más világot: az állat csak azért van, hogy kihasználják, hajszolják, leöljék vagy játékszerré hamisítsák. Az ember, aki a földi élet alkotója és szervezője — zsarnoka és hóhéra is egyúttal mindennek és mindenkinek. Rex tévelygések, anarchisztikus kilengések után, lázadásának kollektív értelmet akar és tud adni: a szolgáló állatvilágot kell az uralkodó embervilág ellen mozgósítani: ,,Az embereknek nincsenek hétköznapi gondjaik, mert magunkfajták ezrei dolgoznak rájuk. Ha elvesszük rabszolgáikat, nagyságuk, hatalmuk összeomlik. És csak akkor lesz majd teljes egyenlőség." A farkasok Rexet el akarják tántorítani az egész állatvilágot mozgósító céljától, és a felkelést csak a kutyák és farkasok szabadságharcára korlátozni, Rex azonban minden állatot fel akar szabadítani: „Boldogságot mindenkinek!" A repülő darvak tudják, mutatják, sugallják az utat: a messzi csábító mesevalóságot. És az exodus nekilódul. Ember-állat csaták, erdőtüzek és szaporodó akadályok útján, éhség, szomjúság után állathullák milliói jelzik a vonulás útját, az el nem ért célt és a feltörő vágyat: vissza az emberhez! Haza! A szabadságeszme megszállottját, a Vezért, bikák halálra tapossák. Bőgő marhák, röfögő disznók, bégető juhok, nyerítő lovak, üvöltő kutyák keresik az embert, és amikor az erdőszélen szörnyű grimaszként feltűnik egy gorilla, földre borulnak előtte, az „ember" előtt: „Uralkodj felettünk! Parancsolj nekünk! A Tieid vagyunk! Ó Urunk!" 223