Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

títás emléke olyan, mint egy gonosz árnyék, kíséri az embert. Ott rejtőzik a lélek legmélyén, s elég egy pillanat, mindent felidéz, és gyötrődni kell újra elölről. A háború emlékei követelődzők, a fájdalommal sújtott magamfajta ember szinte tehetetlen velük szemben . . . Újra kell élni a háborút" . . . Dobos regénye a háború vádló újjáéledése, emlékeztető muszája. Címe két felkiáltó mondata is lehetne: „Újra kell élni a háborút!", vagy még kifejezőbb egyazonossággal: „Nem akartam emlékezni!" A háború feledtető, közönyösítő szerepe néha elcsúszik egy-egy narancshéjon, kis emberéleten. Az a paradox helyzet áll elő, hogy épp a háború — melynek malmára lényegében a feledékenység, a közöny hajtja a vizet — lesz az a buktató kikerülhetetlenség, mely nem enged felejteni. Az imperializmus korszakában a háború állandósult jelenvalóság, maga a legmindennapibb realitás, mely önteltségében még a szemérmetlen önmutogatástól, a mindig fenyegető és egyben csábító exhibicionizmustól sem riad vissza. Konferenciák és atrocitások, kardcsörtetések, tankgörgetések és atomhivalkodások, csakúgy, mint a békebarátok bebörtönzése, atomellenes felvonulások betiltása vagy szétverése jelzik az imperializmus permanenciáját, a háború jelenvalóságát: prepotenciájat. A háború fenyegető lehetősége, továbbéltetése, folyamatossága — tehát tagadhatatlan ténye és léte — elől nem lehet elbújni, begubózkodni, nem lehet előtte szemet hunyni. A tegnappal átkozottul és áldatlanul egybeboronált háborús állandósultság a legnyugtatóbb önfeledkezés közepette egyszerre csak szót kér, van, létezik, rombol, gyilkol post bellum is. A háború nem ér véget az utolsó ütközettel. A háborús totalitás beszorul az emberekbe, beleragad a földbe, és — robban. Hány gyerek, hány felnőtt lesz még ma is a földbe bújtatott tegnapi aknák vagy gránátok áldozata?! A gránát, az akna mint háborús realitás újra szót kér: itt vagyok, gyilkolok kivédhetetlenül, megállíthatatlanul. A háborúnak ez ördögi vigyora kiirthatatlan, amíg a háború lelke, erkölcse és bombája jelen van, köztünk van. Van, ahol nyíltan szédít és uszít, hogy az arzenálok újra megteljenek, és van, ahol ugrásra készen évekig lapul. Az elrejtőzött, elfeledett tegnap mint akna vagy gránát előlép rejtekéből és játékos incselkedése hívogatón csalja rejtőző titkaira a kíváncsi gyermeket vagy 205