Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

pontot jelent. Valami lezárult: a probléma feloldódott, megoldódott. Valami annyira tisztázódott, hogy sem elvenni, sem hozzáadni többé semmit sem lehet. A regényteljesség történelmi kategória. A regény: történelem; és így nem csupán az író műfaj ügye. A regény objektíven történelem, szubjektivitásában egyszerre és együtt: író- és emberpróba. A regény teljesség itt próbakiállást, igazoltságot jelent: a teljesítés nyugtáját. Mindig feladatról van szó, a próbáról: mit kell tennem, hogy azt jól, emberhez méltóan teljesítsem? A regényteljesség az etika ügye, a szellemerkölcs műve. Mit lehet, mit kell egy Hernádinak tennie? Mi lehet az ó adekvát próbateljesítése? Hernádi a fiatal szlovákiai magyar értelmiség képviseletében csak ennek lényegét, a szocialista vox humanát jelentheti: összegező, tettre váltó, tanúsító tanulságát. Olyan helyzetbe kerül, mely szöges ellentéte mindannak, amit igaznak, igazságnak tud, és emberségnek, kötelességnek hisz. Horthy-Magyarországon és a német fasizmus világháborújában egy Hernádi csak a destruáló idegen test lehet. Aki tudatában van zavaró funkció voltának, az sokat merhet és sokat tehet. Hernádi sokat tesz, mert mindent mer. És kutya szerencséje van: burokban született. Túl simán megy minden, a véletlenek torlódva tobzódnak. És ez regénymínuszt is jelent, mert a véletlen a novella csattanója. De a háború tömeg-anonimitása és lutrijáték volta szinte vonzza a gyilkos és mentő véletleneket. Rácz egy helyen azonban megmagyarázza a véletlenen túlmutató pluszt Hernádi szerencséjében: ,,Ha az ember természetes arccal vág neki a legnagyobb őrültségnek, a legnagyobb őrültségek is sikerülnek." Micsoda adekváció felel meg e szituációnak? A pléhpofa és a garabonciás diák ötvözete. Hernádi fintort vágva ugrik fejest az ismeretlen helyzetbe; sodródva zuhan a mélybe, de mint a macska, mindig a talpára esik. Van benne valami a Till Eulenspiegelekből: megfoghatatlan, cáfolhatatlan; bitó, golyó közelébe kerül, de garabonciásként siklik ki e kor és háború gyilkos csapdáiból, és üt helyre sok mindent ebben a nem jó és hazug világban. Ment, büntet, kajánkodik és felháborodik: benne van a slamasztikában, valamiben, ami nem az ő ügye, ami nem a milliók, a dolgozók ügye, tehát szabotálja, rontja199