Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

reális: így volt valójában, és a kohézió — az alaphiba következtében — máig sem állt össze a régi mértékben, és a szocializmusnak, a kommunizmusnak megfelelő méretben. Pedig olyan egyszerű és egyértelmű minden. íme, egy Hernádi párbeszéd: „Ne feledkezz meg róla, hogy a magyarok 38-ban ezrével utasították ki a szlovákokat és a cseheket a megszállott területekről," — „Én pedig mintha arról is hallottam volna valamit, hogy ugyanazok a magyarok magyarok ezreit és tízezreit küldték internáló és koncentrációs táborokba. De ugyanakkor olyasmit is hallottam, mintha a szlovák gárdisták is szlovákok ezreit küldték volna hasonló intézményekbe. Kiket küldtek hát, és kik küldtek? Német horogkeresztesek küldtek, magyar nyilasok küldtek, szlovák gárdisták, cseh kollaboránsok küldtek: fasiszták küldtek." A perdönlő szóhoz értünk, az eligazító történelmi érv kimondásához. Ami uszított, kettéosztott, szétválasztott, az a mindkét oldalon jelen volt és most is lappangó fasizmus. A fasizmus a szétválasztó princípium. Ahol nincs kohézió, ott azt ma is a tegnap szerzett fertőzés hátráltatja. A bíró, az ítélő és a megmentő ezért ma is csak az antifasizmus lehet. Hallgasd e regényben Auschwitz foglyait, a nőket, akik úgy érzik, hogy valójában nem is élték túl a borzalmakat: „Mi halottak vagyunk. Arbeit macht frei — ez állt táborunk bejárata fölött... A munkát és az embert meggyalázták. És maguknak most újjá kell építeniük mindent. A munkát és az embert is. Mi, halottak, majd őrködünk, hogy jól csinálják-e." A próba, a mérték neve változatlanul: antifasizmus. Élő halottak vigyázzák. Élő múlt, melyről nem szabad megfeledkezni! És ez az élő múlt Hernádi legszemélyesebb élménye lett. Nem véletlen, hogy döntő találkozása és tette egy zsidó lány megmentése volt. Emberek, civilek és nem hivatásos fogdmegek gyűrűjéből halássza ki: a nyárspolgári káröröm kiszolgáltatottságából. Mintha meztelenre vetkőztetnének valakit, undok előélvezet csámcsog: „ —Ssssidócsillag? — kérdezte negédesen, és teljes testével hátrahajolva, kiadósan nyálat gyűjtött." Plasztikusabban nem lehet rögzíteni. Az antiszemitizmussal lealjasított ember nyálgyűjtő portréja valójában az értelmi szerzők és végrehajtók tükörképe. És ez a foncsor még tart: a kép nem 197