Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

De Tivadar komolyan, majdnem szigorúan nézett rá: „Gyerek, hiszen akkor üresen maradna a kocka!" . . . „Gondosan megvizsgálta töltőtolla hegyét, aztán a papír fölé hajolt, és egyenletes, olvasható betűkkel — szája sarkában bujkáló nyelve hegyével szinte követve a toll útját, ahogyan gyermekkorában szokta, ha különleges súlyt helyezett írása külsejére — kitöltötte a rovatot." Aki nem érti, hogy mi a lírai realizmus, az olvassa el pontosan még egyszer, szája sarkában bujkáló nyelvvel a fenti sorokat a kitöltött kockákról. A lírai realizmus mindenképpen erkölcsi realizmus. A gyermekgesztus líraisága itt egy férfitett morális kikerülhetetlenségének szigorú törvényét húzza alá! Ezek az üresen maradt kockák lettek aztán egy város magyarságának visszahozhatatlan mulasztásai, bűnjelei és így halálos ítéletei. „Az a hír járta, hogy a magyarokat munkatáborokba küldik vagy kitelepítik." És sokan nem szerették volna elhagyni ezt a várost: inkább a kockákat hagyták üresen. A várost nem kellett elhagyniuk, de a város elhagyta, elfelejtette és megemésztette őket. A megfélemlített, „reszlovakizált" magyarság helyén légűr keletkezett, és a természet nem tűr vákuumot: kitölti, megváltoztatja . . . Pedig még közvetlen tegnap is, milyen más volt minden. Robog a péage-vonat. Utasok beszélnek: „Gárdista vagy kakastollas egykutya. A frász álljon beléjük, mondja valaki szlovákul. Ezen is nevettek. Magyarul és szlovákul nevettek, ki-ki, ahogy szokta, de azért jól megértették egymást, mert ott a két határ között ők, a sínek és a lezárt kocsi és a kintrekedt földek és a batyuk és a szatyrok, bakancsok és csizmák: együvé tartoztak". Ez a mondat — az együvé tartozás érzetének és tudatának ténye — verődött szét 1945-ben horthyknál, szálasiknál, hlinkáknál, machoknál és karmasinoknál is jóvátehetetlenebbül, megbocsáthatatlanabbul —, mert aminek jönne kellett volna, az nem tarthatott rokonságot sem Hlinkával, sem Horthyval. Az utolsó rész: a regény gyengéje — természetszerűen. Nincs kohéziója: Hernádi kikopik belőle, kiléptették. Az új problémák és helyzetek — az építés és szabotálások, a sovinizmus és divergánsok, igaz és nem konjunktúrás kommunisták megfeszített erejű harca, kétfelé, háromfelé, sokfelé — már Hernádi aktív részvétele és szerepe nélkül játszódnak le. De viszont így 196