Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

Zsigmond mellre ölelt felfedezettjei, Horthy-katonákká kényszerülnek. Századosuk hirtelen ordított hottentotta vezényszavakkal mutatkozik be: „Szzasz! Gyusz! Puhh, Szzulj! Saozó! Szaoz!" Az eredmény tökéletes zavar. Tiszti parancsönkény fergetegébe kerülnek, mert a fenti ugató hangok valójában szakaszt, vigyázzt, pihenjt, oszoljt, sorakozót, visszakozzt jelentenek. Egyszerű, értelmes szavak értelmetlenné nyomorítása jelzi a célt: az emberi értelem mélybe zuhintását, az embertörpítést mint a kaszárnyapedagógia eredményét. Az ember, az értelem a legnagyobb értelmetlenségben őrlődik: egy háborúban, melyhez semmi köze. Hernádi ezt a lehetetlen állapotot szenvedi, nyögi, dohogja, röhögi és káromkodja, destruálja és bosszulja. Minden szava, tette, mozdulata: a háborús gépezetet akadoztató, csikorgó homok; kedvvel, minden póz nélkül szabadít, szöktet, rejteget: kommunistát és zsidót, muszosok és egyéb bélyegzettek általa lélegzenek és menekülnek. így állja a próbát, és így lesz részese egy méltatlanná vált ,,Hajnal"-féle flört után az igazi szerelemnek, mely embermentéssel kezdődik, és embertársulással végződik: a megmentett zsidó lány — Judit — lesz e nehéz évek ajándéka és értelme. Általa és vele tudja meg, hogy az élet szépség és emberség: megtudtam, hogy élsz, megtudták, hogy az élet nem szakadt meg. Valahogy így vázolható fel a fővonulat, a regényhős története. De ez a történet szétágazódva, Kassától Bécsig, a Dontól a Balatonig elnyúlik és elnyújtózkodik a kortörténésbe, a második világháború szövevényébe: egy-két ponton megragad, összefog, majd újra szétbomlik. Hernádi korkeserűsége és boldogsága azonban semmiképp sem jelent pontot, csak a stafétabot kerül át más kezekbe: az utolsó rész főhőse és mozgatója Széles, az illegális kommunista, aki a felépítés, az éberség egyik aktivizálójaként megérteni és megértetni próbálja azt, amit Hernádi — mint 1945 utáni magyar — sebzettségében még nem bír sem szívvel, sem ésszel felérni és felfogni. Hernádi kollektív mentőszolgálatainak egyéni jutalmát, a szerelmet — két egymás mellé sodort, egymásra talált élet boldogságát — nem követi a társadalmi felszabadultság fellélegző érzése. A szocialista elégtétel tudata elmarad: 1945 után Kassán minden, ami magyar, bűnbak lesz. A filozófiai doktor még „műkedvelő" magyar tanító sem 192