Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

„engem a hideg rázott". Önmagának meséíi el az eseményeket: a beszélő és a hallgató egy személy! Lovász egyeduralma, öncélúsága, sterilitása ezzel kétségtelenné válik. Ezzel a szín-vér-bestialitás kavargással szemben a második oldal, a kommunista szektor, eleve hátrányba kerül: a szürke mindennap hősiessége, a névtelen katonák egyazonos helytállása itt nem lehet a „regényes" véres szadizmusnak vagy az olvasmányos „édes életnek" a hatálytalanítója. Regényíró legyen a talpán, aki ezt az olvasmányos rémtöbbletet ki tudja egyenlíteni, egyensúlyba hozni: azaz az érdeklődést mint igazi realitást és valóságot eredményesen kijátszani a másik oldal túlfokozható ponyvalehetőségével szemben. Pedig ez a cél, ennyi lenne az egész regénynek az értelme és lényege. Itt csak a másik oldal, a kommunista oldal másfajta emberei azok, akik az emberségesen kemény, puritán realizmus révén valósíthatják meg azt, amit Petrőci tételes tanulságként állított fel: „Mi nem veszthetünk csatát." Petrőci e kicsengés reális adekvációját a Lovász okkupálta regényben nem sugallhatta maradéktalanul. Az író Lovászban elpazarolta, ellőtte puskaporát; és hősei, a határváros kommunistái viszont elmulasztották a köteles éberséget. Ebben a konstellációban, ebben a regényben sem az író, sem a párt nem lehet az itt szükséges hiánytalan tétel- és tanulságigazolás. Ahol egy Lovász-féle alak, kinek életét, múltját mégiscsak ismerik a határváros lakói, ahol a Horthy-rezsim exponált polgármesterének veje — aki közben ugyan szlovákká vedlett — a város egyik kommunista korifeusa lehet, ott a pártnak nagy árat kellett volna fizetni e megtévesztésért, ha egy véletlen le nem leplezi a Lovászokat, ha az ellenfél, magabiztosan, nem önmaga játssza a milícia kezébe a tromfokat. A második kérdőjel Bodóné, a kommunista mártír özvegy, a város polgármestere, aki mindenütt ott van, de lánya nevelésével nem törődik, úgyhogy ez teljesen kicsúszik a hatóköréből, és a másik oldal rabja és tartozéka lesz. Mint a volt gyáros leányának legjobb barátnője, teljesen e társaság és légkör hatása alá kerül, és a kritikus napon diáktársaival együtt tüntetőn elmegy az odaáti halottak lelkiüdvéért rendezett gyászmisére (és méghozzá egy „mázsás imakönyvvel", tehát vén nénikék tegnapi 186