Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Keserű mandula

frázisterhes egyszeregy. Ám hol vannak e regény elődei, mintái, kaptafái? Hol találhatók e kabátujjból kirázható tucatkönyvek? ,,A baj az — folytatja kritikusunk —, hogy az írónő azonosul hőse látásvilágával." Funkciójából eredőn ki mással azonosulhatna? Zsuzsa a helyreigazítás legfőbb és legmaradandóbb hordozója: az írónak nincs miatta mit szégyellnie. Itt az író rehabilitál, és a helyreigazítás csak az emberség síkján történhet. A humánum itt maga a tendencia. De e regény emberei, Imre Katalin szerint, ,,Zsuzsa fájdalmának tendenciózus beállításban szereplő szócsövei". Minden Zsuzsa körül forog, természetszerűen: ő a helyreigazítás legfőbb alanya és tárgya. Zsuzsa regénye, mint láttuk, játékos szorongással kezdődik. A következő zökkenő már megzavarodottságot jelez: a Rajk-per természetes következményét. Kolléganője magából kikelve rohan Zsuzsa szerkesztőségi szobájába: „Rettenetes .. . Én nem értem ... én nem értem az egészet. . . Csalódások, felháborodások sorakoznak egymás mellett, olyan egyformák, hogy az ember nem tudja, melyik csalódás kihez tartozik ... El tudod képzelni, hogy valamennyien egyformán vádolják magukat. . . még a szavaik is ugyanazok . . . Hogy ne törjön rájuk egy pillanat. . . amikor toporzékolnak vagy felüvöltenek, hogy: nem igaz!" Zsuzsa e kirobbanásra ijedten hátrál: „Miért hozol ilyen helyzetbe? Miért akarsz megzavarni?" E beszélgetés után hazatérve tudja meg, hogy férjét „elvitték". Az automatikus következmény: Zsuzsát kizárják a pártból, és elbocsátják állásából. A szerkesztőségből távozva, „a falakon gépiesen olvassa a jelmondatokat ... Az eszme szóból két betű kitöredezett, csak annyi maradt belőle, hogy szm . . . Értelmetlen sziszegés". És az élet beléharap: az emberek. Vannak, akik úgy húzódnak el tőle, mint a bélpoklostól: állásukat féltik, nem akarják magukat kompromittálni. Segítő kéz alig nyúl feléje, és akik a kezüket nyújtják, azoktól el kell fordulnia. Állást, munkát keres, egy helyen jóakaratúan azt tanácsolják neki: váljon el a férjétől, „ezzel tudtára adja a világnak, hogy nem tartozik hozzá" . . . „Csakhogy én hozzátartozom!" Saját nővére a szemébe vágja: „Ok nélkül senkit sem fognak le . . . Ki látott már olyat, hogy becsületes embereket. . . méghozzá kommunistákat fogva tartsanak." A logika megtévesztő: gyerek is akceptálhatja. És Marika meg is tagadja apját, mert az óvodában leköpdösik érte: 175