Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Keserű mandula

csak azt ne törje össze egy pribék. Nehéz itt, Zsuzsám, félelem, szorongat: Az igazságot látja-e szemem? És néha már én sem hiszek magamnak, és rettegek, hogy nem hiszel te sem." A belegebedésre tehát minden ok megvan, de él Gyuri­ban valami, amit apja nem ismerhetett, de amit Zsuzsa, mindenek ellenére, kimondhat: „Az én férjem kommunista. Ebben benne van az is, hogy becsületes, megbízható . . . Drapp zefíring volt rajta akkor este ... A harmadik gomb lógott egy kicsit . . . igen a harmadik . . . Minden gondo­latát ismerem ugyanúgy... nem ugyanúgy, jobban!" És ez mégsem elég! Gyuri jelenvalósága kitölt egy regényt, de Imre Katalin kifogásolja „halvány alakját". Hogy lehet tömény színekkel, élesen, tapinthatón körvonalazni azt, aki fizikailag csak az első fejezetben és az utolsó mondatban szerepel?! A regény szerelmesen kötekedő elő­játéka az otthon melegét, békéjét idézi. Zsuzsa: „a folyton változó, túl élénk arc, melyben két kormos golyó fénylett". Az utolsó mondatok ezt mutatják: „Az úton egy férfi vág át, egyre közeledik, közeledik ... — O az . . . — mondja csendesen." Csendesen: én felugrottam ültömből, amikor ehhez a szóhoz értem, ehhez a keserűn-boldogságos pianissimóhoz, ehhez a tengert fenségesen elsimító egy­szerűséghez, nagyszerűséghez. „Csendesen": Zsuzsa mond­ja így. Imre Katalinnak nem lenne füle, érzéke árnyalatra, rezdülésre, rendülésre?! Kontúrtalan alaknak nincs, nem lehet ilyen mindent megrázó és feloldó csendvisszhangja! „György figurájának teljes elhanyagolása": ki tud e ki­fogásra regényróvón igent bólintani?! Gyuri halvány alak­ját a „causa Kálóczy György" determinálja: az ismeretlen perirat, a láthatatlan és megfoghatatlan bűn. „Hogy lehet olyan súlyos az, ami nincs?", kérdezi Zsuzsa. És ez a kér­dés hajtja a hídkarfára, hajlítja, taszítja az öngyilkosság határára. Gyuri nincs, és mégis van. Gyurinak egyre növő súlya van: elviselhetetlennek látszó folyamatossága. Hogy miért tudunk e regényben Gyuriról a legkevesebbet? Mert a láthatatlan fogoly nem beszélhet, létét csak a hozzátarto­zók és az ezekkel érintkezésbe kerülők jelzik. Az ő problé­májuk, megzavarodottságuk és megpróbáltatásuk adja a re­gény mondanivalóját. Itt csak az emlékezés élesztheti és 172

Next

/
Thumbnails
Contents