Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Keserű mandula

KESERŰ MANDULA (Helyreigazítás) A helyreigazítás: különvélemény. De nem minden helyreigazítás érdemli meg ezt a nevet. Volt idő, amikor az Élet és Irodalom nem éppen a legszerencsésebb módon cenzúrázta a folyóiratok — és elsősorban a Kortárs — cikkeit, tanulmányait. Néha a számon kérő szék szerepében tetszelgett. Emlékezzünk vissza arra az idétlen hangú kiáltásra, mely ,,Mi ez?" — horkantással dobta a papírkosárba Bohuniczky Szefinek az Irodalomtörténetben megjelent Szabó Dezső-emlékezéseit. Ez a harsány handabanda a perzekútor tökéletes botfülűségét igazolta, mert ha van írót átvilágító személyes emlékezés, akkor Bohuniczky írása az iskolapélda. Szabó Dezső emberi és írói alkatát minden tanulmánynál jobban megközelítette ez a személyi adalék. Bohuniczky Szefi adaléka a Szabó Dezső-probléma immár nélkülözhetetlen előfeltétele. A ,,Mi ez?" artikulálatlanságával aztán be is telt a mérték: az Élet és Irodalom megszüntette az effajta kompromittáló helyreigazításokat. A helyreigazítás újra azt példázhatta, ami a lényege: jog és kötelesség. I E napokban elolvastam Palotai Boris új regényét (Keserű mandula), és végszóra, pontra befutott Imre Katalinnak a Kortársban megjelent kritikája. A két kép, a két szöveg nem egyezett. A kritikai tükör mást mutatott, mint amit az író mondott, és amit könyve nyomán az én szemem befogadott, és a fülem meghallott. Ezzel a helyreigazítás jogába lépett, és a korrekció kötelesség lett, annál is inkább, mert maga a regény is egy ilyen korrekció: a humánum helyreigazító szava. Palotai Boris tőlünk, közülünk indult: szlovenszkói magyar író volt. És e regénye ismerősként köszönt: ez a vox humana hangja és gesztusa. A mi gyerekszobánk a humánum volt. Ez volt a minden mást eldöntő eredendő kritérium. A Korparancsban (1934) olvasható a definíció: ,,A kommunizmus a humanizmus mai korszerű summája." A hangsúly a humánumra esett. A vox humana nálunk sose volt üres jelszó, de ténykedéseink lényegjegye. Az 169