Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - A Csendes-óceántól a Balatonig

anekdotázott. Életében rengeteg emberei találkozott: törté­netei szinte maguktól kínálkoztak tanul ságvonásra. És mi más az igazi anekdota, mint példa és példázat?! íme, az egyik: Julius Fučík és Zalka Máté borozgatva, nagy társa­ságban a cseh Holubář lovag és Mátyás király párharcához érnek. Tudjuk: Mátyás király győzött, de Fučík revansot kér és kap a magyartól. A szocialista világ két mártírhőse nem fegyverrel áll ki egymás ellen, hanem dallal, nóta­bírással, népük nótafájával: ki énekli túl a másikat nyelve dallamán? Öt órán át tartott a párviadal. ,,— Derék egy nép a cseh! — tért át a prózára Mátyás király. — De a Tisza partján is megbecsülik a szabadságharcost — felelte Holubář." Két nagy halott elherdálhatatlan hagyatékáról, két egy­más javát kölcsönösen megbecsülő nép szabadságszerete­téről, szabadságtudatáról van itt szó. Közvetítőn és közért­hetőn, közelítőn és rokonítón. Illés Béla itt összefogta egész egyenlítőn elkötelező világunkat: minden problémán­kat, minden feladatunkat. Olyan egyszerű az egész: nem kell mást tennünk, mint Fučík és Zalka Máté parolázását előbb ezres, majd százezres és milliós fokon megismételni: továbbadni és továbbéltetni. Szorítsuk meg érte köszönőn és köszöntőn a hetvenéves Illés Béla kezét. (Élet és Irodalom, Új Szó 1965) 157

Next

/
Thumbnails
Contents