Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Egy magyar jakobinus köszöntése

EGY MAGYAR JAKOBINUS KÖSZÖNTÉSE Élte hatvanadik fordulóján — mi szlovákiai magyarok — mindenki másnál kötöttebben és kötelezettebben fordulunk egy ember felé, akiben bocsánatos, de büszke önzéssel, igazoltan önmagunkat köszönthetjük. Ki kell mondani a bizonyosságot: az 1918 után kisebb­ségi létbe zuhant magyarság egyik legfontosabb pluszadek­vációja Balogh Edgár életműve. Összmagyar példa lett, és ami még fontosabb: a dunatáji népek koegzisztenciájá­nak lelkes ihletője és reális kodifikálója. Realitás: kimondottuk Balogh Edgár értelmezésének kulcsszavát. Nem volt lelkendező ifjú fantaszta vagy naiv utópista; mindig az adottság talaján állt: kilátástalanságok útvesztőjében kikereste, kikutatta és kipróbálta a lehető­ségek útnyitó csapását. A szociográfia így lett magyar valóságformáló erő: „íratlan történelem". Hadvezér volt, ki seregek után kutatott, szervező, ki látott és láttatott, tudott és tudatosított. Egyedül kezdte és önmagát kitel­jesítve, száműzöttként végezte, hogy új hazában aztán elöl­ről kezdjen és próbáljon mindent. Amit azonban létreho­zott, az közösségi lelkület és összefogás volt. Senki nem adott, nem hozott annyi szépségesen szükséges, pozitív realitást, telítettséget a szlovákiai magyarságnak, mint ő. A Sarló kollektív tett és eredmény volt, és ez a kollekti­vitás egy nevet jelentett: az indítóét és lezáróét. Ez eredménnyel kapcsolatban most döbbenek akkori viszonylagos fiatalságára. Balogh Edgár, a Romániába egy aktatáskával kiutasított Sarló-vezér mindössze huszon­kilenc éves volt, amikor elbúcsúztam tőle a stószi ország­úton. Huszonkilenc éves, és már mögötte volt élte legszebb műve: a lezárt csehszlovákiai fejezet. Itt és akkor egy ember egy eddig sosevolt újat teljes erőbevetéssel teremtett meg! A kisebbségi lét nemcsak messianisztikus túlkompen­záltság lehet, de a provincializmus csapdája és kerítője is. Az adottságok vállalásával, a realitások felmérésével azon­ban a buktatók közösségi valósággá és erővé egyenlíthe­tők. A szükségből erényt csinálni, az erényt kollektív pél­152

Next

/
Thumbnails
Contents