Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Az illegális szerkesztő

Nekünk Róth Imre, az elektromérnökből lett kommunista pártfunkcionárius, Rotort jelenti, Az Út szerkesztőjét, és Rotor Az I7řat eleveníti meg teljességében. Róth Imre volt Az Út kezdeményezője, motorja (nemhiába volt írói neve ,,Rotor"), dinamikája és aktivistája. Sokkal inkább, mint én, a „főszerkesztő". Én a „név" voltam, a kirakat és az utolsó simítás, a szelektáló instancia (de az sem mindig), az inkább irodalom felé hajló minőségi biztosíték, egy felfokozott „olvasószerkesztő", de az anyag összehordója, a politikai vonal meghatározója, a mindennel törődő Róth Imre volt: a párt megbízottja. És nemcsak ez, ennyi volt a tiszte, írt is. A Rotor név talán többször fordult elő a lapban, mint az enyém. És a jelzetlen cikkek, fordítások tömege! Specialitása a montázs volt: híreket, adatokat, újságkivágásokat néha vizuálisan is úgy csoportosítani, hogy azok szembeszökőn vádoló témaegységet, cáfolhatatlanságot dokumentáljanak. Az Útnak valójában három szerkesztője volt. Róth Imre, a sarlósok csoportja Balogh Edgár személyében meg én. Volt szám, melyre az egyik szerkesztő nyomta rá a bélyegét, és volt, amelyik a második vagy harmadik keze nyomát mutatta. így persze nézeteltérések, súrlódások adódtak — volt eset, hogy a „főszerkesztő" cikke meg sem jelent —, de végül is rendbe jött minden. Szerkesztőségi helyiség, központ nem volt, ha csak nem a „kiadóhivatal": egy magánlakás! Címnek is, azt hiszem, csak Stósz volt megadva: „Minden, a szerkesztést illető közlemény, kézirat, könyv erre a címre küldendő". Valami ilyesféle állt a lap végén. (Ellenőrizni nem tudom, mert Az Útból — bármilyen furcsa is — nincsen egyetlen példányom se. 1945 után elkérték egy forradalmi kiállításra, és ott szőrénszálán eltűnt.) Az Üt csuda fura szerkesztőség volt. Róth Imre Pozsonyban, Balogh Edgár sokszor Prágában, és én Stószon: a szerkesztőségi szoba vagy a „termek" minden más szerkesztőségnél jobban nyúltak el a térben. Oly nagy volt a szerkesztőség kiterjedése, hogy csak Csehszlovákia térképe jelezhette sarkait. 1934-ben megbetegedtem — a sok minden máshoz most még cukorbaj is járult —, és Balogh Edgár lejött Stószra „szerkesztőségesdit" csinálni, de hazautaztában a kassai pályaudvaron már detektívek várták; kihallgatták, mit keresett nálam. (A guruló rubelekre gon10 Fábry Z.: Stőszi délelőttök 145