Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Főszerkesztő Kolozsvárott - 1. Örökségbe

hogy megfürdesse a gyereket. És másnap — expressz — már vitte a posta Kolozsvárra a kéziratot. Szilágyi András a Korunk nagy felfedezetije lett, az Új pásztor irodalmunk egyik bizarr realitású csodája: a sosemvolt és soselesz egyszeriség példája. (Nem lenne ideje, ezt a regény újra kiadni?!) És mintha mindent beleadtam volna a felfedezés örömébe és munkájába, elfeledkeztem a Iegfontosabbról: a kritikáról. Ezt sose írtam meg, nem írhattam meg: túl szoros volt a mellre ölelés. A csodaműről másnak kellett írni: pedagógusnak és józan mérlegelőnek: igazi kritikusnak, távlat-tudónak. Olvassátok el, mit mondott Gaál Gábor az Új pásztorról (egyik legszebb kritikai írása), amikor az Párizsban a Le Monde kiadásában megjelent, és akkor nyilvánvalóvá válik a Gaál Gábor javára mutatkozó különbség. Gaál Gábor igazi kritikus volt. Tudó, látó és láttató, értő és értető; valaki, aki a kritikai funkció mindkét komponensét eggyé tudta olvasztani: írókat, műveket bírált, de úgy, hogy ezzel és így olvasókat neveljen. Ezért volt nemcsak vérbeli kritikus, de nagy szerkesztő is. Ez a titka, nyitja hatásának. De ma hol ez a hatás? Halála után csak úgy visszhangzott a neve mindenfelé. Erdélyben nem volt lap és nap, nem akadt újság és folyóirat, melyben ne lett volna utalás Gaál Gábor életművére, örökére. Élő jelen volt, buzdító és őrködő zászló: példa, fogalom és summa. Aztán egyszerre — mint egy karmester intésére — csend lett körülötte. (A Korunk idei évfolyamában például csak közvetett utalás jelzi Gaál Gábor nyomát: Remenyik Zsigmond halálának apropójából Gaál Gáborné közread néhány Gaál Gáborhoz intézett Remenyik-levelet.) Ez az érthetetlen, megfoghatatlan csend adja most kezünkbe a tollat: a Gaál Gábor körüli hallgatást meg kell törni, a kritikust és publicistát fel kell támasztani, meg kell szólaltatni. Gaál Gábor örökével nemcsak szűkebb hazájában sáfárkodtak rosszul, de mi is mindnyájan, kivétel nélkül. Példaként emlegetjük, mintává avatjuk, de hogyan lehessen példa és minta, amikor nincsen kézbe vehető, olvasható példatára?! A Korunk évfolyamai csak könyvtárakban olvashatók — és sokszor hiányosak. Hányan lesznek, akik ez ankét után fáradságot vesznek maguknak, és beülnek egy könyvtárba, 128