Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Cantata profana

szemben kényszerült az irgalmatlan humanizmus kérlelhetetlenségére. Bartók nem beszélt többé németül, műveinek új kiadásából kidobatta a német szöveget. Testamentuma is ezt a kérlelhetetlenséget szolgálta: amíg Hitlerről és Mussoliniról, e fenevadakról utcákat, teret neveztek el Magyarországon, az ő nevét utca és tér nem viselheti! Hogy milyen elementáris erejű volt nácigyűlölete, és menynyire tudatos és szinte minden mást elborító és felülmúló az antifasizmusa, ezt egy német zenetudós — Walther Siegmund-Schulze — szavain mérhetjük le: „Szenvedélyesen szállt szembe a fasizmussal, lelkileg többet szenvedett alatta, mint a jobban és erősebben érdekelt Schönberg és Hindemith." Többet szenvedett mindenkinél! Neki az otthoniakkal is együtt kellett éreznie: SS és nyilas atrocitások, bombázások, rejtőzések lidércnyomásként fojtogatták. Nem mondhatta többé: „Én szabadabb és megfoghatatlanabb vagyok minden madárnál." Neki a kreatúra szenvedése fájt. Bartóknak — a friss, tiszta forrásvíz szarvas-szomj úhozottságának — az állattragédiákat is számba kellett vennie és számon tartania. Az emberen kívül ebben a háborúban talán a ló szenvedett legtöbbet. Lótetemek az országutakon, patakmedrekben, várostereken, lódögök utcákat torlaszolva, és erdőkben meg istállókban! Bartók ez apokaliptikus ember- és állatsorsot egybenézi, összefogja. íme, a Fassett közölte adalék. Bartók beszél: „Hogy melegedhetnek fel újra azok az emberek, amíg emlékezni tudnak a valamikor utcáknak ismert sötét, fagyott labirintusokra, amelyeken a döglött lovak mozdulatlan hegyei feküdtek úgy, ahogy egymásra hulltak, s nagy darab húsokat téptek vagy vágtak ki belőlük, hogy megmentsék az ezernyi éhezőt az éhhaláltól? Nem fáznak-e gyógyíthatatlanul egész életükben azoknak a fagyott húsdaraboknak az emlékétől, amiket megettek?" — Hová jutottunk a szarvasok tiszta forrásvizétől, kreaturális szabadságvágyától?! Emberek, állatok sorsa a „hóhéridőkben" eggyé keveredett; a fátumcinikus bakaszó — ágyútöltelék — szörnyű értelmet kapott. Gyilkolt és gyilkoló kollektivitás értelmetlensége tobzódott. A Cantata profana visszájára fordult. Karl Jaspers a lovat még a szabadsággal azonosította: „A ló meghozta az ember elszakadását a földtől, szabad teret, szabadságot adott." Mi lett a lóval, és mi lett magá111