Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - VI. Az ismeretlen Ady

Fejedelmi névjegy ez: felmentvény és — kinyilatkoztatás. És ki tud róla? Ki, mi éri el e periódus világirodalmi viszonylatában rangját és múlhatatlan történelmi hitelét?! Romain Rolland Európa lelkiismerete volt, a szabad szellem magányos monoton ágálása a háborús, uszított közvéleménnyel szemben, erkölcsi pamflet, felbecsülhetetlen szellemtett, de e magatartás regényábrázolása, a műalkotás — Clerambault — elsikkadt. A német Unruh háborús élménye, az aktív tiszt „Damaszkusza", „pálfordulása", feloldatlan expresszionizmusba görcsösödött. Barbusse Tüze: legelső halhatatlan riport lehetett csupán, ahogy Karl Kraus monstre-drámája, Az emberiség utolsó napjai: önmagát robbantó gigantikus dokumentum-montázs. Hašek csörgősipkás ekrazitja — Svejk — már adottságánál fogva sem érhetett el a maradéktalan Ady-vershez, a szoborszerű Ady lényegéhez, az összegező címhez, az erkölcsi realizmus Ady fogalmazta szintéziséhez: Ember az embertelenségben. Vér és arany: kinek jut még eszébe ez a régvolt Adyepizód? A Vér és arany Adyja és A halottak élén kitejlesedése között majdnem áthidalhatatlan a távolság. De e távolsággal lehet a legpontosabban lemérni Ady költői fejlődését és emberi nagyságát. Aki megreked a Vér és arany címszónál, nem értheti meg Adyt, nem értheti meg lényegét, igaz vágyott és vallott címszavát, poétafaj fejfáját vagy koronáját: Ember az embertelenségben. Ady a humánumban kiteljesedett magyarság. Pontosabban: a magyarságban kiért humánum. És ez a vonatkozás lefordíthatatlan. Az ember-magyarság tolmácsolhatatlan. Nem csoda, ha Adyt a világ nem ismeri. De ismeri-e a magyarság?! Mindenki a maga módján mondja és vallja, a maga válogatásában, a maga gyönyörűségére vagy igazolására, de az egész Adyt, igazát: kiteljesedését, záró fejezetét, emberség háborús próbáját és példáját kevesen ismerik, értékelik és vállalják. A halottak élén Adyja, az ember az embertelenségben, Ady egész megrendítő háborús költészete: parlagon heverő kincs, mellyel népe könynyelműn, jóvátehetetlenül, bűnösen gazdálkodott. A háborúval szemben múlhatatlan humánummá, elherdálhatatlan emberpéldává magasodott Ady — visszhangtalansággá törpült. Bölöni György hiteles tanú: „A háborús olvasók zöme értelmetlenül, sőt bosszúsan vagy unottan futott át Ady írásain." A háború győzött és Ady megér102