Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - VI. Az ismeretlen Ady

fosztva, a legjobb fordítás is csak jelezni tudja a lényeget. És mégis örömmel kell üdvözölni minden kísérletet, mely ezt az idegenséget fel akarja oldani, meg kell hálálni min­den próbálkozást, mely utat akar törni egy fenoménnak: Ady Endre emberség-magyarságának. Minden elismeré­sünk és köszönetünk a Csehszlovák írók Szövetségéé, mely évekkel ezelőtt kiadta Ady Endre válogatott köl­teményeit, hogy „megismertesse a cseh olvasót Ady életé­vel és költészetének forradalmi jelentőségével". Mégis: a cím megállít, a csomagolás meghökkent: Vér és arany. Szerencsétlen cím, elavult és megtévesztő, mert egy min­denképpen elemésztett magatartás és túlhaladott világ­szemlélet mottója. Jellegzetes Ady-cím (hisz egyik köte­tének névadója is), de kezdeti rögzítés, mely a forradalmi fortissimóban és a háborús vétóban kiteljesedett Adyt — a magyar vox humanát — jóvátehetetlenül eltakarja. Ez olyan, mintha valaki a Faustban kiteljesedett Goethét az ifjúkori Werther-címkével prezentálná.* A Vér és arany: Ady „dekadenciája". Kortünet csupán: egy hanyatló társadalom költői vetülete. És ki tud ma dekadens Adyról? A tegnapiak, az Ady-hamisítók, a nem értők, kiknek kórusát annak idején még egy Szekfű Gyula is gazdagította: „Ady az anarchia és a magyar dekadencia lantosa, aki eladta testét-lelkét az új Budapestnek." Huh: szinte érezni a kénkőszagot! A polgári józanság nem tűri és nem bírja az önnönmaga tükrét, satanizmu­sát, materialista ördögcimborálását, és épp ezért a költőt — aki démonivá nagyítva, vállalja és kimondja — kikö­zösíti, és ördöggé avatja. Az impresszionista-imperialista kor költészete anyagánál, témájánál fogva csak felületje­lenség lehet, és a költő, ki vérből és aranyból gyúrja a sorsot, menthetetlenül elsüllyed a fatalizmusba. A költő * 1966-ban új cseh fordítás jelent meg, mely ugyan a teljes Adyból válogat, de a cím-ördög újra közbeszólt, és ezzel az Ady-kép megint eltorzult: Egyedül a tengerrel. Szalatnai Rezső a Magyar Nemzetben így kommentálja e ficamot: „Ady nem volt egyedül a tengerrel, szimbolikusan sem, Ady együtt volt népžvel, s ez a néppel élő »bús, bocskoros nemes« ma éppen társadalmi és po­litikai erejével hat és hódít, lírájából épp az indult romlásnak, a korai hangú erotikus érzelmesség, amelyet az Egyedül a tengerrel című vers is képvisel." 7* 99

Next

/
Thumbnails
Contents