A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Peéry Rezső: A szlovenszkói magyar irodalom válsága

az absztraktba, az Istenhez menekült. Missziójának általános voltát hirdette, ugyanekkor eltávolodott irodalmának valóságalapjától, egyedül maradt, s ezzel egyúttal befejezte művészi pályáját. Itt valaki azt mondhatná: hát az egyedüllevést, a magányt, elvonatkoztatottságot, a dolgoktól való éteri távolságot nem lehet-e művészi vonalon kifejezni? Tehát a költő csupán a vele szemben szociális értelemben felállított követelményeknek nem felelt meg! — akkor azt kell felelni, a magány kötészete azért nem jöhet itt létre, mert ahhoz Szlovenszkón hiányzik a nagy kulturáknak az akár elvirágzott, de nagy társadalmaknak még a haláílevegője is, az individuális és anyagi szabadságnak az a foka, ami e lirához szükséges, úgyhogy, ha létre is jön, akkor csak utánérzés lehet. A Győry költészetével egyidőben magáról sokat igérő szlovenszkói epika is itt vérzett el. Darkó, Egri és a többiek Ígértek egy bizonyosfajta szociális realizmust. De most, mikor a történeti fejlődés olyan erős kezekkel formálja át az itteni magyarság életét, még mindig a kulőr lokal, a hangulat, a táj a posztulátuma a szlovenszkói magyar epikának. S igy hiába várják a szlovenszkói magyar regény születését. Az erdélyi Szilágyi András azért tudja a tájat és levegőt oly remekül kihozni, mert ismeri a népet, mint szociális ember, határozott vágyakkal benne él az ottani életben s epikájának határozott életérzési és világnézeti tengelye van. A kitűnő indulás: Darkó István Zúzmarája után az itteni epika nem tud maradandót produkálni, holott a legizgatóbb társadalomtörténeti változás megy az iró szeme előtt végbe, de az iró nem tud ehhez szociálisan állást foglalni s nem tudja ezt a maga teljes méreteiben átlátni. Az iró eltávolodott az itteni történelemtől, mert nincs világnézete és konkrét ténytudása. A szlovenszkói szellemi kifejezők olyan intellektuell réteggé váltak, amin a mai általános szellemi korválság szimptómáit vehetjük észre. A leglényegesebb a tünetek között a társadalomtól való teljes elszakadás végbemenéseUgyanakkor, amikor az őszintén nacionalista és vallásos szlovák iró: Milo Urban megirja az Élő Ostort, a háborús szlovák falu szociális keresztmetszetét, a mi iróink, — Pest és Prága között élőintellektuális nomádok, — azt fejezik ki, milyen kevés közük van az itteni földhöz, az itteni realitáshoz. (Mudr. Darvas.) Ezzel a. szlovenszkói középosztály irodalma véglegesen lezárult. Ami ezután a kritikus feladata, az a giccs-szociológia. Az előbb a világszemlélet hiányáról beszéltünk, most beszéljünk arról az irói csoportról, aminek a világszemlélet volt a kristályosító tengelye. Ennek az irodalomnak a tradiciója, a gyökere Bécsben van. Itt vonta össze az emigráció baloldali része a magyar 97*1