A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Peéry Rezső: A szlovenszkói magyar irodalom válsága

ban, szabadabb szellemi levegőben, ami azért hozott csak létre oly kevés produktumot, mert ezt a légkört csakhamar eloszlatta a társadalmi átalakulás kérlelhetetlen forgószélé. Ha a marxista társadalomszemlélet irodalomkritikai metódusával akarjuk vizsgálni az itt lefolyt mozgásokat, akkor nagyon vigyázni kell a következőkre: Szlovenszkón nincs egy társadalmi termelésbe belekapcsolt polgárság, csupán a proletariátus és a parasztság végez termelő munkát, tehát nem is lehet az alig millió embertől önálló magasabb tudatu társadalmi létet feltételezni, ezért itt igen nagy a szerepe az ideológiát alakító, kulturát termelő és közvetítő értelmiségi rétegnek. Igen erősen észre fogjuk venni e néprész szellemi életén azt, hogy kevés motívumot fejleszt ki a saját társadalmi életéből, hiszen ez igen primitiv. Ugyanezért igen erősek itt az ideologikus hatások. Ami önálló a szlovenszkói magyar polgári irodalomban, az éppen az értelmiségi réteg társadalmi mozgásait tükrözi vissza. Az a társadalomdinamikai érő, amely viszont az itteni kulturális életet elsősorban determinálta, fejlődési irányát megszabta,, az, hogy ugy mondjuk, kívülálló : az imperialista csehszlovák politika, mely tizenkét év alatt fokozatos elszegényedést vitt végbe a középpolgárság s a szlovenszkói kistőke vonalán s a gazdasági világkrizis, mely a parasztságot vitte a proletárlét kapuihoz. A csehszlovák imperializmus fokozatosan semmisítette meg az önálló kifejlődés illúzióit s ennek folyományakép a csehszlovákiai magyarság irodalma, ha polgári irodalom is, bázisát nélkülözi, s nem sokára kell, hogy véglegesen megszűnjön az anyagi hatalmaknak harcában. Ideiglenes szerepe az, irredentizmus legyengiilése után, ugy mondhatnánk, aktivista s konzerváló tendenciában, legyenek azok akár magyar tendenciák, nem egyéb, mint segitő támasza a csehszlovák polgárságnak. A fentiekből kiviláglik, hogy a szlovenszkói magyarság szellemisége: 1. Nem termelhetett ki magából egy par excellence polgári irodalmat. 2. Ami figyelemre méltó termék, az a dolgozó értelmiség létéből és küzdelmeiből fakad. 3. Világosan látható a differenciálódási parancs: az elsülyedő kispolgárság és a középrétegek számára a magyar pártok erélyesen propagativ burzsoá-irodalmat akarnak szállítani s ez a propaganda a vidéki dilettantizmus és a kedélyes bornirtság vonalán mozog. A szervezett kulturakciók, egyesületek és a vidéki irodalom az alap, Mécs László a felépítmény.