A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Dobossy László: A nevelés válsága

Az öntevékenység foganatosítása nem lehet cél. Csak eszköz lehet egy szabad és független embernevelés kiépítéséhez; csak metódus, csak keret, amelyet egy célszerű irányitásnak kell következetes tartalommal megtölteni. Azok az osztrák és német kísérleti iskolák, amelyek ezen az alapelven épülnek fel, amelyekben, az öntevékenység nem eszköz; de cél (mert a valóban modern pedagógiai eredményeket materiális okokból csupán kapitalisták gyermekei élvezhetik), csak formakisérletek, keretmegreformálások, amelyek olyan szörnyű eltorzulásokat eredményeznek, mint a Speyer szörnyű kordokumentumának, a Gimnázistáknak, a tárgyát képező diákkolónia élete, akik a nagyszerű erdei iskola szabadságlehetőségeit céltalan és irreális aktivitásban élik ki, az önkormányzatukat, függetlenségüket és az energiájukkal való szabad rendelkezési jogot —* mindmegannyi nagy vívmányát a modern pedagógiai gondolkodásnak — csupán kutyák és macskák védelmére használják föl. Az európai kapitalista osztálytársadalom tervszerütlenségének, anarchiájának, természetéből folyó benső ellenmondásainak hü tükre ez a Speyer által megrajzolt modern német szabadiskola és annak kutya-macska problématikája. Hogy mennyire csak keret az öntevékenység metódusa, mutatja, hogy a ma ideológiailag egyedül egységes két társadalomnak, de egymással homlokegyenest ellenkező ideológiáju két társadalomnak, az amerikainak és a szovjetorosznak az iskolarendszere épül fel ezen a közös pilléren. Mindkét iskola a munka iskolája. S a kettő közti különbség, a két embertípus közti különbség, amelyet kialakít, mégis milyen frappáns. Mert a metódus mögött ott áll a társadalom érdeke, amely a maga szükségletei szerint használja azt fel és nevel amerikai nyárspolgárokat és ötéves terveket vállaló rohambrigádokat. Helytelen tehát az a nézet, amely az öntevékenység bevezetésétől várja a nevelés válságának likvidálását. De támogatnunk kell azt a törekvést, amely ezt a komoly munkamódszert a tanulók életkörülményeinek tudatosítására használja föl s igy a történések logikájának törvényszerűsége szerint hozzásegíti őket ahhoz, hogy eljuthassanak a kemény körparancs teljesítéséig: a szocializmus gazdasági és társadalmi rendjének megvalósításáig. Hangsúlyoznunk kell éppen ezért az iskolánkívüli nevelés nagy fontosságát (általában hibás szempont az, amely a nevelést az iskolával azonosítja) és törekednünk kell, hogy az iskola ne ellensúlyozója, d'e kiegésziitője legyen a család, az ucca, a szántóföld, a műhely, a gyár, a munkásmozgalom nevelésének. 83