A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)
Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Dobossy László: A nevelés válsága
II. A szocialista nevelő mai munkalehetőségei. A szocialista nevelő ma egy súlyos lelki konfliktusban él. Pedagógiai és materiális belátásaival ellenkező törekvéseket) kell érvényre juttatnia, igaztalannak látott előírásokhoz alkalmazkodnia. Ennek a konfliktusnak az élét csak az a tény tompíthatja, hogy tanítványai egy forradalmi periódus fiatalsága, amely helyzetéből kifolyólag, ösztönösen bár, de ugyanazokat a tanulásformákat követeli, amelyeket a tanítója is egyedül szocialista eredményhez vezetőnek tud a mai adottságok között: a valóságmegismerés pedagógiáját. (Nem az ifjúság forradalmáról van itt szó, felelőtlen lázongásról, amely az oedipus-komplexum segítségével könnyen a történelem végtelen távlataiba lenne vetíthető, de — és ez lényeges különbség — a forradalmi átalakulások korának az ifjúságáról. Az ifjúságnak az említett rendszer elleni lázadása, amely az iskola falain belül a társadalmi rendet hivatalosan képviselő tanári kar eilen irányul, nem tudatos forradalmi cselekvés, de viszonyainak szükségszerű következménye. Az ifjúság — számoljunk le egyszersmindenkorra ezzel az illúzióval — tehát a;z a fejlődésperiódus, amely még nevelődik, és a gazdasági-társadalmi történések átformáló hatása alatt; áll, amelynek még nincs meg az ereje, képzettsége és kifejlettsége arra, hogy viszont befolyásolja környezetét, amely még csak terméke, de még nem teremtője a társadalomnak, ez a korosztály tehát, amelyet ifjúságnak hívnak, soha nem irányított forradalmat, soha nem csinált társadalomváltoztatást. Eszköze lehetett a változást végző erőknek, de döntő tényezője, irányitója soha. A:z ifjúság ellenzéki volta nem egy természetes, tehát örök konfliktus, hanem mindig szociális konfliktus volt, jelenség, amelynek minden korban megtaláljuk a maga sajátos raison d'ètre-jét.) A szíovensizkói magyar polgári és parasztszármazásu ifjúság ellenzéki voltának a raison d'ètre-jét a válóságtudatositás pedagógiájának a követelése adja meg. Helyzete a Kosztya Rjabcev felismerését tudatositatta benne: „Tényleg igaz, — Írja a 15 éves orosz diák — hogy mindenről mi magunknak kell meggyőződve lennünk. Ha az ember mástól hallja, az nem ér semmit." — Ez a fiatalság kiábrándult, a tények tanítása kijózanította és nincs számára csak egyetlen szabad energiakiélési lehetőség: a valóság integrális megismerése és az igy nyert élményanyag szabad feldolgozódása. A szlovenszkói magyar nevelés két fő tényezőjének: a változatlanul és bornirtul polgári nacionalista családi befolyásnak és a tudatosan elnemzetietlenitésre törekvő csehszlovák iskolapolitikának 6 81