A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Dobossy László: A nevelés válsága

nem vezeti vissza azokra a társadalmi okokra, amelyeknek megjelenését köszöni és nem vizsgálja azokat a;z összefüggéseket, amelyek közte és a korabeli egyéb társadalmi jelenségek közt fennállnak és amelyekkel egymást módosító kölcsönhatásokat vált ki. Hipokrita ez, a nézet, mint ahogy hipokrita a nevelés politikától — osztályerőviszonyok konkrét kifejeződésétől — való függetlenségének is a hangoztatása, mert a nevelés soha nem volt, lényegéből, céljából és feladatából kifolyólag nem lehetett társadalomtól elvonatkoztatott, soha nem lehetett „politikamentes". Politikamentesnek csak az tarthatja, aki nem tud vagy nem akar különbséget tenni állam és társadalom, társadalom és társadalmat alkotó osztályok között, aki azonosítja a nép érdekeit a mindenkori uralkodó osztályok érdekeivel. A nevelés történetére vetett egyetemes pillantás meggyőzhet, mennyire az uralkodó osztályok viszonyai és szükségletei szerint alakultak ki az egyes iskolatípusok és valósultak meg a pedagógiai elképzelések. Politikamentes nevelés soha nem volt és nem is lehet addig, mig a társadalom, amelynek a szolgálatában áll, amelyet konszolidál azáltal, hogy etikai igazolását adja, osztálytársadalom lesz. Aki ma, a legkiélezettebb osztályharc korszakában, a nevelésnek társadalomtól és politikától való függetlenségét hirdeti, helyesebben: aki ma nem látja a függőség tényét és mindazon jelenségek pedagógiai fontosságát, amelyek ebből folynak: az vagy gonosz, vagy ostoba. Ha tudatosan teszi ezt, ugy gonosz, ha jóhiszeműen, ugy ostoba. A kapitalista társadalomban való nevelésnek a csődje annyira nyilvánvaló. Etikai igazolását adni egy etikátlan társadalomnak lehetetlen. És itt hiába az éppen ebből az okból és ezt az ellenmondást kiküszöbölni akarással magyarázható hirtelen felburjánzása a pedagógiai Írásoknak és kísérleteknek, hiába a törekvés, hogy összhangot teremtsenek a tiszta pedagógia, az integrális embernevelés és a kapitalista osztálytársadalom követelményei között, hiába a szándék, hogý áthidalják a szakadékot, amit a fejlődés felfokozott üteme a benső élet és a környezet, a kultura és a civilizáció közé ékelt. A nevelés tervszerű munka, a kapitalista társadalom alapformája viszont a tervszerütlenség. Tervszerű munkát végezni egy tervszerűtlen társadalomban, konszolidálni egy kaotikus társadalmat, lehetetlen. Ez a nevelés mai válságának az oka. Okozata pedig: a kultura elárulása, a humanitás megtagadása. Az antik kultura bölcseket nevelt a saját formájára, a mai álkultura dezertőröket és ki:zsákmányolókat nevel a maga formájára. Nem az Írástudók árulá-