A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Krammer Jenő: A tökéletes embernevelés felé

vett középiskolai ifjúság oktatására. Ennél a meggondolásnál rögtön szemünkbe ötlik, hogy itt nem reformról, hanem uj utakról van szó. Az irányító elv, hogy a szocialista középfokú oktatást ne az a cél határozza meg, hogy intellektuális, u. n. általános műveltséget nyujtsunk a kiválasztottaknak és befogadottaknak» hanem, hogy a tudás és a műveltség minden szakmájába vágó vívmányának ismeretével ruházzuk fel a munkást és a földművest és pedig amellett, hogy meghagyjuk munkásnak és földművesnek. És emellett képezzük a lelkét is, ismertessük meg őt is különösen az őt érdeklő irodalommal, művészettel, zenével, azaz munkásnak lenni vagy földművesnek lenni ne legyen kevesebb, mint tanult embernek lenni, hanem ez az utóbbi forrjon össze, legyen egy a munkás és a földműves fogalmával. A középfokú oktatásnak gondoskodnia kell róla, hogy ne csak jó munkások és földművesek legyenek, hanem, hogy minden joguk és lehetőségük meg legyen a több tudásra, műveltségre, a jó iskolára. Olyan ipari szakiskolákat és földműves iskolákat kellene tehát kiépítenünk» amelyek amellett, hogy elsőrangú gyakorlati kiképzést nyújtanak, egyúttal megismertetik a tanulókat a mesterségükkel összefüggő tudományokkal és még a lelküket, a szépérzéküket is képzik. Ehhez persze természetes feltétel, hogy a munkás és földművesnek készülő serdülő ifjúságnak ne kelljen már 14—15 éves korában robotba állnia (az iskolában persze már ilyen korban kezdődhetik gyakorlati kiképzése, de ez nem robot, nem erőt kiszipolyozó rabszolgaság), hanem épugy megleeven a jogos lehetősége arra, hogy 18 éves koráig tanuljon! III. Az u j iskola. Az u j iskola tehát olyan legyen, hogy 15—nb éves korig mindenkinek egyformán alkalmat adjon arra, hogy a tanuláshoz,, az olvasáshoz, az önképzéshez és a társadalom életének megértéséhez szükséges ismereteket elsajátítsa. Ezért ez az iskola ne ismerjen más beosztást, csak a gyermek értelméhez mért csoportokat, hogy a tanitó az esetleges nehezebb felfogású vagy abnormális gyermekekkel külön módszerrel, behatóbban, szükség esetén a gyógypedagógia tapasztalatai alapján foglalkozhassék. A pedagógiai tapasztalat azt mutatja, hogy 14—15 éves korig még a mai iskolatípusokban is egészen szívesen tanul a gyermek, még érdekli az iskola. Mennyivel nagyobb örömmel tenné azt még meg akkor,, ha a tanításban nagy szerepet juttatnánk az ő megfigyeléseinek, engednők elmondani az élményeit és nyújtanánk neki a tanítás keretein belül sok alkalmat uj élmények szerzésére. Szóval, ha a