A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Csáder Mihály: Levél a Sarló kongresszusához

tető, népies nyelven megirt, rövid brosúrákat és azokat olcsó pénzen, megfelelő fedezet esetén ingyen osztogassa a magyar vidékeken. Hasson oda, hogy magyar nyelven tanácsadókat állítsanak fel anyák, csecsemők és tüdőbajosok részére. Például az egész Csallóközben nincs ilyen. A cseh „Mladá generace lékařů" mintájára ez az egyesület adjon ki egy az orvostudomány népegészségügyére és a szociális orvoslásra vonatkozó lapot s ebben adjon helyet kor, vallás és pártpolitikai tekintetek nélkül mindenkinek, aki a kérdés iránt érdeklődik. Lépjen a Sarló összeköttetésbe a megalakult szocialista orvosok egyesületével és a passziv, befelé élő, de értékes és megbecsülendő pozsonyi orvosi és természettudományi egyesülettel. Ezekkel karöltve érdeklődjék Masaryk elnök milliós alapitványából a természettudományok ápolására szánt összeg sorsáról. Véleményem szerint az ideeső összegből fedezhető volna a megindítandó lap s a népies felvilágosító egészségügyi brosúrák költsége. Esetleg tanulmányútra küldhetnének a szociális orvoslás iránt érdeklődő medikust vagy orvost. Ennyit az orvosi dolgokról. Máskülönben örömömet fejezem ki, hogy a Sarló végre nem kér helyet a MAK, a magyar diákszövetség kongresszusain, hogy nem szívesen látott vendégként meddő vitákba keveredjék, hanem külön és a saját talpára állva vállalja a magyar kisebbségi életért való harc minden örömét és fáradságát. Hívjatok és fogadjatok be mindenkit, aki szívesen jön és dolgozni akar, de ne akarjátok magatokkal vinni súlyos ballasztként a szociális és kulturális tartalom nélküli egyetemi ifjuságunk nagy tömegét. Féltve és minden erőtökből gondoskodjatok a proletár és paraszti származású egyetemi hallgatóink gazdasági helyzetéről. A Sarló harcolja ki, hogy egyetemi hallgatótagjai állami segélyben részesüljenek (melyikre nem fér rá?). Mert az, hogy ki végezzen egyetemet, a XX-ik században nem függhet nemzetiségi hovátartozandóságtól és politikai szempontoktól. Dolgozzatok a faluért, a parasztért, a külvárosokért, a proletariátusért. A magyar lateiner-osztályt már nem lehet életre injekciózni, mert az itteni kultúrpolitika (ha lehet erről egyáltalában beszélni) régen