A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Előszó

Előszó A SARLÓ első országos kongresszusának beszámolója előtt -szögezzük le munkánk módszerét és társadalmi irányzatát. A SARLÓ munkamódszere a csehszlovákiai magyar valóság konkrét felismerése s az ebből következtetett, ennek belső -ellentéteit felfedő teorétikus tisztázottság megszerzése a reális és céltudatosan a valóságot megváltoztató praktikus munka érdekében. A SARLÓ kongresszusának is az volt a célja, hogy megállapítsa mindennapi életünk tényeit, tudományos analízis alá vonja a valóságos helyzetet s azután megmutassa az utat a konkrét cselekvésre a tényismeret és a tények belső ellentéteit megoldó tudományos felismerések alapján. Ez a módszer azért fontos, mert csak igy lehet elkerülni ugy a tények közötti tudománytalan mozgás és elsikkadás, mint a tényismeret nélküli teorétikus spekuláció és levegőbemenés veszélyeit. A SARLÓ kongresszusa a valóság tudományos analízisén keresztül megfogalmazta a sarlósmozgalom konkrét munkaprogramját s ezzel megadta annak társadalmi irányzatát az organizálást és szaktudományi programvállalást hirdeti s konkréten a csehszlovákiai magyar kisebbség életében veszi át az értelmiség irányítását. A sarló jegyében indul meg a keleteurópai agrárnépek mozgalmassága a proletariátus történelmi célkitűzése: a szocialista társadalom felé. A SARLÓ jegyében összpontosul az uj csehszlovákiai magyar értelmiség társadalomorganizáló és szaktudományi szerepe, a SARLÓ jegyében kapcsolódik az uj kisebbségi magyar intelligencia a kisebbségi magyar dolgozók föltörekvő társadalmi irányzatába, a SARLÓ jegyében lép együttműködésbe a magyar dolgozók intelligenciája a környező népek szellemi dolgozóival.