A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Első nap: A csehszlovákiai magyarság helyzete - Ferencz László: A földkérdés a csehszlovákiai magyarság életében

kell tartani. A szlovenszkói és kárpátaljai agrártársadalom legutóbbi három főeseménye különbözően hatott az egyes agrárrétegekre. Az első, a magyar proletárdiktatúra, máig is tartó emlékeket hagyott a falun. Már az októberi forradalom uj politikai életre ébresztette a magyar parasztságot és földmunkásságot. A gyülekezési szabadság törvénybe iktatásával megindult az agrártömegek özönlése a Földmunkás Szövetségbe. A Károlyi-kormány agrárprogramja, a Buza-féle agrártörvény elrendelte a földreformot és a földet a földmunkás termelő és fogyasztó szövetkezeteknek, a földteleneknek és félproletároknak ítélte. A termelő szövetkezetek megvalósításáért azonban csak a proletárdiktatúra szállt sikra. A Forradalmi Kormányzó Tanács a közép-*) és nagybirtokokat az állam tulajdonába vette át s átadta a földet „szövetkezeti kezelésre a földet mivelő mezőgazdasági proletariátusnak." A Tanács rendelete sok helyütt nem vitetett keresztül, sok helyütt ellenkezésre talált. A földmunkásság és parasztság helyzete Magyarországon a háború vége előtt sokban hasonlított az orosz földmunkásság és parasztság helyzetéhez és sok helyütt „először a földet és aztán a szövetkezés" jelszava helyesebb lett volna. A szociáldemokrata, Károlyi-féle földreform még nem ábrándította ki illúzióiból a parasztságot s ennek a hatása alatt állott. Mindez azonban nem változtat a lényegen, a szlovenszkói és kárpátaljai földmunkásság helyzete azóta nagy változásokon ment keresztül és a „szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezetek" eszméje nem tünt el nyomtalanul a földmunkásság és parasztság lelkéből. A második esemény, mely erős hatással volt Szlovenszkó és Kárpátalja agrárviszonyaira, a csehszlovák földreform volt. A földreform belső rugói két fontos inditóokban keresendők. Az első kétségtelenül a fölülről jövő csehszlovák imperializmus, mely a szlovenszkói és kárpátaljai magyar és zsidó nagybirtokos helyet igyekezett saját agrárburzsoáziájával betölteni; a második az alulról jövő, az agrártársadalom alsóbb osztályainak a nagybirtok ellen irányuló mozgalmassága. Ezek a földéhes tömegek követelték a polgári-demokrata forradalomból nekik kijáró részt. A földreform végrehajtásánál Szlovenszkó és Kárpátalja magyarlakta vidékein az előbbi szempont volt a döntő. A cseh és szlovák telepek és maradékbirtokok egész láncolata teremtetett meg Pozsonytól Nagyszőllősig. Legtöbbnyire az agrárpárt vezetőembereinek és pártfogoltjainak birtokai s a volt légionisták granicsár-telepei ezek. A kis cseh s szlovák telepesek azonban, kik óriási megterhelés mel*) 50-100 holdig.