A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Első nap: A csehszlovákiai magyarság helyzete - Forgách Béla: Népmozgalmak

tővé tenni. Ez azonban csak provizórikus lehet, mert a nagytőke módszereit ellesni nem tudják, mivel nem szerepelhet az ütőkártyáik között a rizikó, a szövetkezet nem köthet kétes üzleteket, mert akkor ott van a vezetők feje fölött a biróság és a börtön. Hiábavaló és módszer nélküli küzdelem tehát a szövetkezeti mozgalom, amely vagy átveszi a tőke üzletmodorát és akkor erkölcstelenné, ellenkező esetben harcképtelenné válik rövidesen. Körülbelül ugyanilyen általános az a törekvés, hogy a kisparaszt és kisbirtokos réteg a búzatermelést igyekezik ipari növények és kertészeti vetemények termelésével fölcserélni. Alsó-Fegyvernektői kezdve le Ipolyságig, innen az Ipolyvölgyén Losoncig a falvak lakosságának 30 százaléka elhagyta a búzatermelést. Ez ideiglenesen kivezető útnak látszott, de a csőd hamar bekövetkezett. Az olcsó bérleteken kuli. módra dolgozó bolgár kertészekkel konkurrálni a magyar paraszt nem képes, de ha ezt meg is tudta volna tenni, az organizálatlan termelés folytán tultömte piacait, 1000 százalékkal többet szállitott be a városba, mint annak fölvevőképessége s ezáltal tönkbe kergette sajátmagát. Az ipari növények termelését Szlovenszkó gyarmati helyzete teszi lehetetlenné. Egy részük megszállja a városokat, nem is azért, mert ott munkát vagy épen boldogulást remélne, hanem, mint azt egy panyitdaróci munkás őszintén bevallotta: a népkonyhák és a város jól megszervezett inségakciói miatt. Hogy mennyire groteszk a helyzet, azt láthatjuk abból, hogy Losoncról a Baťa által tönkretett cipészek és más ugyancsak tönkrement iparosok falura költöznek azzal a reménységgel, hogy kevesebb kereset, de kevesebb kiadás mellett életüket biztosíthatják. Ugy, hogy azt kell mondanunk: ma a kizsákmányoltak telepváltóztatásai általában inkább a teljes reménytelenség esztelen és gondolatnélküli menedékkeresése, mint a jobb reménység parancsa. Az űzött vad psizihózisa ez. A kisbirtokos parasztréteg eladósodása a háború előtt is számottévő és élő folyamat volt, azonban a háború s a prevrat után éppen a kettős, sőt hármas nyomás: az állam, a cseh kapitaII