A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Első nap: A csehszlovákiai magyarság helyzete - Jócsik Lajos: A gazdasági és társadalmi változások

2. szociográfiai előadás; A gazdasági és társadalmi változások Irta : Jócsík Lajos „A világgazdaság a termelési viszonyoknak és a

z ezeknek megfelelő csereviszonyoknak a rendszere, amely átfogja az egész világot." A világgazdaság az első pillanatra mozaikszerűen nemzetgazdaságokból tevődik össze, de a valóságban a mozaikszerüség puszta egymásmellettiségén tul rengeteg gazdasági kapcsolat köti össze a kisebb nemzetgazdasági egységeket világgazdasággá. A mai gazdasági világrendnek, szóval a kapitalizmusnak a legáltalánosabb mozgástörvényeit akkor, ha a törvények mennyiségi és effektiv megnyilvánulásaitól eltekintünk, egyformán vezethetjük le akár egy nemzeti kapitalizmus, akár a világkapitalizmus nagyvonalú analiziséből. I. A legáltalánosabb mozgástörvény, amelyből minden más következik, a termelés folytonos kiszélesítésének és a piacok folytonos szűkülésének az ellentéte. II. Mi következik ebből az egyes nemzeti kapitalizmusok számára? Az, hogy mindegyik arra törekszik, hogy a leghosszabb időre mindig nagyobb területeken biztosítsa a termelés ütembentartását. Mivel az egyes nemzeti kapitalizmusok ezen törekvése a piacok korlátolt voltától függ, természetes, hogy a termelés kiszélesítése szükségképpen más nemzeti kapitalizmusok érdekkörébe ütközik a termelés fejlettségének bizonyos pontján. III. Ha ma megfigyeljük az egyes nemzeti kapitalizmusok viszonyát a világpiac birtoklásában, igazat kell adnunk Lenin megállapításának: „Most először van a világ tökéletesen fölosztva ugy, hogy a jövőben területek csak az egyik birtokos kezéből a másikéba mehetnek át. Mi most az általános imperialista kolonizáció korszakát éljük." 2) IV. Tehát a nemzeti kapitalizmusok extenzív terjeszkedési lehetősége megszűnt s ezt csak fegyveres módon lehet végrehajtani más nemzeti kapitalizmusok rovására. Ennek következményeképen a kapitalista termelési mód válságait orvosolni ujabb területek annektálásával — alig lehet. V. A kapitalizmus extenzív irányú krizist megoldó törekvései ennek következtében intenzív krizist megoldó tendenciákká fejlenek át. 1) Boukharine: „Ľ économie mondiale et ľ impérialisme". 2) Lénine: „Ľ impérialisme dernière étape du capitalisme." II