A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

A kongresszus megnyitása - Terebessy János beszéde

tek, de ezek alakulásában másodrangú szerepet játszanak. Alaku­lásának irányát az élet, a körülötte nyüzsgő valóság s ebben a va­lóságban járt gazdasági utja határozzák meg; s itt közös determi­nációi vannak az ifjumunkássággal. Az emberi életlehetőségek kapui épugy lezárultak a diákság nagy tömegei előtt ezen az im­perializmusban gyarmattá sülyesztett földdarabon, mint ahogyan az ifjúmunkásnak sem lehet reménye már a tőkéstársadalmon be­lüli relativ boldogulásra sem. A gazdaság és társadalom erői alakítják végső fokon az em­bereket. Ezt a két kialakulásban levő réteget az uj erők alakítják, játszva tépik széjjel a rájuk aggatott ócska ideológiai fátylakat, leg­fogékonyabb á téve őket az u j dolgok felismerésére s az uj cselek­vésekre. A különbség közöttük: a forradalmi diákság magasabb kul­turstandardja s az ebből fakadó meglátások nagyobb dimenziói térben és időben, s az ifjúmunkások nagyobb helyzeti energiája a cselekvésben. Éppen e kettő az, ami ellenállhatatlan erővel kell, hogy egymáshoz raeadja őket. Kulturfölénye a diákságot kiverte a polgári és kispolgári miliő fojtó halotti levegőjéből ahhoz a ré­teghez, melyben a jövő harcosát mutatta meg neki valóságszem­lélete s amelynek elhivatását a tudományos szocializmus elméletei hirdették előtte. Az ifjumunkásság kényszerű nyugvásban lévő, vagy terméketlen, céltalan csetepatékra pazarolt ereje előtt pedig a döntő harcbalendiütlés perspektívái nyílnak meg ezzel a találko­zással. De tul mindezen a két azonos mozgási irányú, ma még ki­alakulatlan réteg az egymásrahatás formálóereje alatt kialakuló uj ember eljövetelét vetíti elénk. II

Next

/
Thumbnails
Contents