A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Ötödik nap: A diákság és az ifjúmunkásság kérdései - Zárószó

Zárószó 1932 tavaszára jelentetjük meg a SARLÓ könyvét, abból az alkalomból, hogy a csehszlovákiai baloldali intelligencia cseh, német, szlovák és ukrán nemzetiségi szervezeteivel egyetértve országos arányú mozgalmat kezdeményezünk a szlovenszkói és kárpátaljai magyar intelligencia korszerű átértékelődése érdekében. Pozsonytól Nagyszöllősig ki akarjuk építeni a SARLÓ munkacsoportjainak láncolatat s e széles akciósugaru kis munkacsoportok segítségével megkezdjük azt a tervszerű munkát, amely a deklasszálódó kisebbségi magyar intelligenciát a burzsoázia oldaláról leválasztja s a proletariátus oldalára váltja át. Az intelligencia szerepét a proletariátus oldalán a szervezésben és tanításban jelöljük ki. Ezért kettős célt tüzünk magunk elé: a szakintelligencia tudományos kádereinek kiépítését a proletariátus oldalán s a proletariátus mozgalmaiba az organizálás funkciójával bekapcsolódó kvalitásos egyének kiképzését. Távol áll tőlünk az a szándék, hogy az intelligenciának, mint társadalmi rétegnek, a proletariátus frontján vezető szerepet tulajdonítsunk. Az intelligencia a proletariátus mozgalmainak organizálásába nem, mint külön társadalmi réteg, hanem önmaga külön rétegződését feladva: az egyéni kvalitás értékeivel kapcsolód ha,tik csak be. S a kvalitásos organizátor-egyének feladatát a proletariátus soraiban éppen az intelligencia további autolikvidációjában látjuk. Magát a munkásságot és parasztságot kell a maga ügyeinek intézőjévé megtenni, a szocialista szervezés éppen a tömegek talpraállitását és önmiiködését hivatott elősegíteni. A SARLÓ és munkacsoportjai két irányban: a szakmabeli káderek létesítése s a proletariátusba beolvadó organizátorok kiképzése irányában kezdik meg a kisebbségi magyar intelligencia átértékelését. A SARLÓ csak erre az átértékelő munkára érzi magát szervezetileg hivatottnak. A szakkádereknek előbb-utóbb a szocialista tudományos mozgalmakba s a kisebbségi magyar tömegek szükségleteibe kell önállóan beidegződniük, a proletariátus harcaiban organizáló funkciót teljesítő intellektuáloknak pedig a forradalmi proletariátus politikai világorganizációjában a helyük. Mi sem természetesebb, hogy a SARLÓ közvetlen kapcsolatot teremt az osztályharcos proletariátus és az átalakuló intelligencia között, hogy igy az intelligenciát a pusztán elvi radikalizálódás veszélyeitől megóvja s a konkrét munkavállalás utján vezesse el uj állásaihoz. 1S9