A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Ötödik nap: A diákság és az ifjúmunkásság kérdései - Dobossy Imre: Szocialista diákpolitika

mindent meghallgató s mindenre kapható masszává vált, ahol még; az értékesebb egyesek is, ideológiai korruptságuknál fogva, akcióképtelenek. Amit ma az idősebbek hittel és őszinteséggel tesznek a közélet frontján, az utánuk jövők ép ezen hit és őszinteség hijján, képtelennek folytatni. Egészséges jobboldali fölsorakozás, szerintem, a jövőben sem várható még a politikai vonalon sem. A kisebbségi polgári magyar ifjúság dezorganizáltsága ugy a politikai,, mint az ideológiai sikon teljessé vált. Nagyon érdekes volna az ifjúság nem szocialista részének — csak ezzel a negativ jelzővel jelölhető ez a réteg — pontos analízisét nyújtani egy szocialista diákmozgalmi propaganda lehetőségének szempontjából. Mo-st azonban előadásom konklúziójának megfelelően, más tényre akarom fölhivni a figyelmet. Az idciebb generáció nagyon jól tudja azt, hogy közte és a fiatalság között semmiféle ideológiai kapcsolat nincs s a helyzetből adódólag, nem is lehet. A hiányzó szellemi kapcsolatot a gazdasági érdek közbeiktatásával akarja pótolni. Ha már az ifjúság fejlődésének képtelenek irányt adni — a föntebb kifejlett okoknál fogva — legalább a fejlődésükben megállítani, vagyis a cinizmusukban, szellemi impotenciájukban meghagyni akarják őket. Egy szóval: aktivizálás helyett, — amire képtelenek — passzivizálnakA magyar polgári pártok politikusaiból alakult ifjúsági nagybizottság gazdasági befolyása nem is pozitiv oldaláról veszélyes, nem, mintha akár a gazdasági lekenyerezés árán is — egy határozott ideológiáju jobboldali fölsorakozást tudnának létrehozni, erre képtelenek, mert a kisebbségi helyzetben a jobboldalon még a formális továbbfejlődés lehetősége is megszűnt, — • de veszélyes ez a befolyás negativ oldaláról: a mindennapi kenyér szempontja sok jószándéku diákot megakadályoz abban, hogv odacsatlakozzék, ahová osztályhelyzete vagy intellektuális meggyőződése huzza, mert ez számára esetleg egzisztenciális hátrányokat jelentene. A diákság gazdasági megsegítésének mai rendszere — amely korántsem merül ki a menzasegélyekben! — morális szempontból is nagyon figyelemreméltó. Ha a segélyező nagybizottság és a segélyezett diákság között szellemi kapcsolat is állana fönn, ez az egész tény csak ideológiai veszélyt jelentene. Azonban a segélyző és segélyezett között ez az ideológiai kapcsolat nincs meg, s igy ez a segélyezés hatásaiban teljesen ámorális: az ifjúságot szolgalelküségre, opportunizmusra neveli, felelőtlenné korrumpálja. Ideológiai vonalon ezt: a helyzetet a mindent meghallgató, mindenen tovasikló akcióképtelen cinizmus jelenti.