A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - A keleteurópai kérdés vitája

ÖNRENDELKEZÉS ÉS KONFÖDERÁCIÓ B e r 2 c z Kálmán előadásával kapcsolatban a keleteurópai nemzetiségi kérdés került megvitatásra. A keleteurópai problémakör vitanapjának legjelentősebb eredményéhez itt jutott el a Sarló. A magyarság szétdarabolása a világháború után aktualissá tette a magyar nemzetiségi kérdést, de a magyar proletármozgalom határozott forradalmi célkitűzést s ennek megfelelő agitációs jelszót a nemzetiségi kérdésben eleddig nem ismert. Balogh Edgár felszólalásában arra a különbségre mutatott rá, amely a világháború és a forradalmak előtti és utáni keleteurópai nemzetiségi kérdés között fennáll. Mig a világháború előtt az osztrák-magyar monarchia s az akkor még az Urálon innen Keleteurópa fogalma alá eső cári Oroszország nemzetiségei az elnyomott nemzetiségi burzsoáziák kibontakozási vonalán az önálló nemzeti állam felé igyekeztek s egyedül a proletariátus mozgalma ismert nemzetközi horizontot, addig a mai Keleteurópa a nemzetiségi differenciálódást a régi feudális-dinasztikus államformációk széttörésével végrehajtotta s igy a nemzeti államokra való törekvés a Szovjetunión kivül maradt ukránokat kivéve megszűnt hatótényező lenni. A nemzetiségi kérdés polgári megoldása azonban súlyos ellentmondásokhoz vezetett. Mig a Szovjetunióban a nemzeti felszabadulás együtt járt a teljes szociális felszabadulással s a nemzeti önrendelkezés a nemzetközi konföderációval, addig a Szovjetunió nélkül számitott Europa keleti felén a nemzeti felszabadulás a nemzeti burzsoáziák uralmát és nyugaiti imperialista lekötöttséget vonta maga után, egymással szembenálló kis államokra bontotta szét a közös érdekű agrár-Keleteurópát s ezeken az államokon belül is megteremtette a többségi és kisebbségi nemzetiségek ellentéteit. A három milliónyi idegen államokba szorult kisebbségi mâgyart már a magvar nemzeti államból választották le. A kisebbségi magyarság nem gondolkozik már a nemzeti állam burzsoá-kibontakozási vonalán, hiszen ez egy elmúlt történelmi etap bukott viszonyainak puszta restaurációját jelentené, ennek a kisebbségi magyarságnak a legszélesebb kispolgári, paraszti és munkástömegei az uj viszonyokból vonnak le reális tanulságokat. Ilyen tanulság a keleteurópai nemzetek sorsának elválaszthatatlansága, a nagy gazdasági területek megteremtésének szükségessége és az a belátás, hogy a nemzeti szupremáciákat a nemzetek egyenjogúsításának kell felcserélnie. Forradalmi megoldás nélkül azonban mindez a tanulság jámbor óhaj marad. E tanulságokat a proletariátusnak kell levonnia s konkrét célul kell kitűznie a keleteurópai nemzetiségi kérdés polgári ellentmondások nélküli, most már teljes megoldását: az egymástól elválaszt-