A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)
Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Horváth Ferenc: A keleteurópai agrárnépek helyzete az imperialista kapitalizmus korszakában
A keleteurópai agráritépek helyzete az imperialista kapitalizmus korszakában Irta: Horváth Ferenc A modern imperializmus csirái a Nyugateurópában kifejlődött kapitalista ipari termelésből hajtottak ki. Első életjelenségei visszanyúlnak egészen a XV-ik századba, amikor a nagy fölfedezések uj nyersanyag-területek és mérhetetlenül nagy piacok megszerzésének lehetőségét tárják föl az európai burzsoázia számára. Az imperializmus, természetéhez hűen, hódításokkal kezdődik, amelyeket kereskedő társaságok indítanak meg és az abszolút monarchiák államai folytatnak. A nemzetközi háborúkká növekedő gyarmati küzdelmek természetesen csak kisebb részben zajlanak le az újonnan fölfedezett földrészeken: a legnagyobb összecsapások Nyugateurópában történnek, ahogy a döntés is mindig Németország. Franciaország, Hollandia és Belgium területén, illetőleg a Nyugateurópát övező tengereken játszódik le. Ez a tény kikerülhetetlenül belesodor a nemzeti burzsoáziák világküzdelmeibe minden európai népet és igy érthető, hogy a keleteurópai népek modern történetének döntő mozzanatait is a nyugati kapitalizmus piacokért folytatott imperialista küzdelmei szabják meg. Az összefüggés a nyugateurópai nagyipari termelés létrejöttével még teljesebbé válik, mignem kialakul az a helyzet, amelyben a keleteurópai népek a gyarmati népek sorsára jutnak a „fehér faj" világ-fölényéért folytatott küzdelemben. Keleteurópa történeti alárendeltsége termelési viszonyaiból és földrajzi fekvéséből származik. Míg nyugaton az ipari termelés és a kereskedelem kedvező föltételekre talált és a polgári állam kifejlődésével egyidejűleg hatalmas gazdasági erőket teremtett a bőven rendelkezésére álló ipari nyersanyagokból, addig Keleteurópa gazdasági élete alig változott az évszázadok folyamán. Nagyobb része még mindig a török uralom alatt élt, amely militarizmusával és hübérrendsízerével nem nyújtott alkalmat: a döntő ipari termelés kialakulására. A Duna-medencében elterülő Magyarországnak viszont részben nem volt megfelelő számú polgársága,, részben már a XVIII-ik századtól félig gyarmati helyzetbe került az osztrák és a cseh ipart támogató bécsi vámpolitika folytán. Igy történt, hogy mialatt nyugaton állami támogatással fejlesztik íuz ipart, csatornákat, utakat, majd vasutakat épitenek, tudományo« kutató intézetek szerveznek és kiépítik a közművelődés intézményeit, mindent ugy, ahogy a növekvő ipari termelés és a fejlődó városi élet azt megköveteli, addig például Magyarországon egésze»
