A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Balogh Edgár: A keleteurópai kérdés felvetése

-a valóságban gyökerezik is és induktiv eljárás eredménye - nem más levegőbe menő idealizmusnál. A fiatalság az orosz forradalom tanulmányozásában, Lenin tanításában fedezte fel azt a konkrét sztratégiai tényt, hogy győzelmes népforradalmat csakis a proletariátus vezethet, még pedig ugy, hogy magáévá teszi a megoldásra váró összes történelmi feladatot, igy az utópolgári követelményeket is és ezzel az átmeneti rétegek, a legszélesebb tömegek szövetségét biztositja a maga forradalmi zászlaja alatt. A Sarló a budapesti koszoru-ügy után Lenint kezdte tanulmányozni, Lenin írásaiban megtalálta a maga népforradalmi vágyainak valóraváltásához szükséges utmutatást s ez a konkrét forradalomsztratégíai taktikai beirányitás vezette el azután a marxizmushoz, most 4rsár nem egy elvont tanhoz, amelyet szent buzgalommal applikálni keil, hanem ahhoz a tudományhoz, amely a reális korkövetielményekből fakadt, hogy azokat kielégítéshez vezesse. Ebben a stádiumban szakadt ki a Sarló, a népforradalmivá '•ált fiatal magyar intelligencia élcsapata, a deklasszálódó intelligencia táborából s jutott el a proletariátus oldalára. Azok, akik a kulminációs ponton: a keleteurópai kérdést nyilvánosságra hozó márciusi tüntetésen tul nem tudtak maguk előtt feleletet találni a forradalmi követelmények megvalósításának jóizan hogyan?-jára, szétestek, ellaposodtak s hamarosan eltűntek. A koszoru-ügy kirobbanása a Sarló oldalán önrevízióhoz vezetett s a végső kon zekvenciák levonásához, abban a szélesebb szociálrevolucionér mozgalomban viszont, amely a Sarlót a kulminációs pontig körülvette, a teljes felőrlődést, az atomizálódást vonta maga után. A Sarló ideológiai forrongása kitermelte a teljes körforgást valóság, teória és valóságváltóztatás között. A keleteurópai helyzet felismerése egy adott ponton — a nyilvánosságra lépés kulminációs pontján -- kikényszeritette a tiszta teoretikus látást, a történelmi materialista szemléletet s ez a feszültség valóság és felismerés között magában hordozta már a valóságra visszaható praktikus cselekvések rugóit. A sarlósok elé a marxista-leninista látás most már tisztán domborította ki a keleteurópai viszonyok okait. A keleteurópai kérdés végleg megszűnt csoda, izgató titok, klasszikus sorstragédia lenni és a materiális világtörténelmi hatóerők törvényszerű következménye lett, a magyar bánat s a szubjektív-naiv népforiadalmi*ág helyébe pedig a népforradalommá bővülő proletárforradalom erővonalainak és lehetőségeinek tudata lépett. A keleteurópai kérdés most már marxista-leninista magyarázásban vetődött fel: Nyugateurópában a polgáriasodás nagy nemzeti államalakulatokat, relativ tulindusztnalizáltságot és finánctőke-