Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Berkó Sándor

A KÖNYV ÜNNEPÉN József Attila emlékének Röppenj, te Szó! Roppant nyilad remegve hajítsa át a telek közönyét. Húnyó pillánkból fekete brokátot sző szemünkre a póklábú sötét, a szó kihagy, verése zsongva fáj még, tompa a zaj, s a szín is megfakúl, mint jéglepel alatt az alvó rétek, ködlik a világ mellkasunk alúl. Röppenj, te Szó! Tűzfarkú üstökösként rajzolj sivár egünkre új csodát! A te fényedben villanjon a sorsunk, ha rémisztenek szétlőtt koponyák. Én már csak benned bízhatom! Szívemben ragyoghatnak még a gyermekmesék — hű törpécskéim legyőzték a sárkányt, mert minden zsarnok halva hull eléd. Szívét átfúrod, hét fejét levágod, tudom, megvéded jó törpéidet; őseink dalát zúgatod a széllel, és én már csak az ősöknek hiszek; néked, ki annyi évszázadon át csempészted át igéik vigaszát — hirdetlek, vallak, féltelek, becézlek, mint a koldus utolsó aranyát. Röppenj, te Szó! Keringve ívelj föl s le a hegyoldalban és dombok felett, 61