Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

Emberekre, kik mit sem vétettek neked, Neked, torz szörnyeteg, nem mesélem ezt! S neked se, Papp, te kövér ezredes, Te is csak zabálj békében tovább, Ha rám figyelnél, megütne menten a guta... Hát kinek mesélek

ž Nektek sem, öntelt gyárosok, Kik papírtalpú bakancsot fabrikáltatok, És rohadtan bűzlő halkonzerveket, Nektek sem, dicső kereskedők, Kiknek bukszája ekkor gömbölyűre duzzadt, Ti megvadult szatócsok, véres lánckereskedők, Ti liszttel, borral és cikóriával, Ti minden földi jóval rosszat művelők, Ti honfibút rikoltó költők, nektek sem mesélek, Ti idióták, balga dalnokok, Ti haditudósítók, ti mészároskutyák, Kik dallamos brávót üvöltöttetek Kísérve vágóhídra a méla barmokat, S ti diplomaták, császárok s királyok, Rabbinusok s tábori püspökök, Rohadjon el a nyelvem, ha hozzátok szólna! Nektek beszélek: munkások, parasztok, Kik ott voltatok az összes frontokon, Kik mindkét oldalán a frontnak Véreztetek s dögöltetek Óriási halomban. Miért ? Miért ?... Ezt el kell mondanom: Hogy a gyárosok fabrikálni tudjanak tovább, Hogy a kereskedők pangás miatt ne panaszkodjanak, Hogy a börzéken följebb rohanjon az árfolyam, Hogy ára legyen szénnek és acélnak, Hogy gömbölyűre hízzanak a halál kerítői, Hogy paktálni tudjanak sima diplomaták, Hogy betyár tollforgatók hazudhassanak tovább, Hogy császárok s királyok üljenek bársony trónuson, És legyenek vidám professzoraink, Kik eltűnődnek foszgéngázokon, És legyenek öntelt hivatalnokaink, És szülessenek új paragrafusok, 94